Mondjuk, meg tudtam volna sikerrel oldani még összetettebb, még felelősségteljesebb feladatokat is.
Olyant, persze nem vállalnék, hogy csak hazai alkatrészekből rakjak össze egy űrhajót. Viszont, ha úgy alakulna, hogy minden szál szakad, elfogadnám a megkeresést, hogy vezessem vissza a DVSC labdarúgó csapatát az NB 1-be, onnan pedig a Bajnokok Ligájába.

A feladat, amit hiba nélkül el kellett ma végeznem: vásároljak egy létrát!

Rögtön egy olyan gondolatom támadt, hogy felkeresek vidéki bognárokat, akik olyan klasszikus falétrát gyártanak, amelyikkel a piktorok (festők) tudnak lépegetni anélkül, hogy lemásznának a legfelső fokról.
Szülővárosomban Karcsi piktor ily módon, mint gólyalábon, közlekedett nálunk a lakásban, csak akkor jött le a létráról, amikor az illemhelyre ment. Befestette a szobák mennyezeteit, közben nem csöpögött a festék a szemébe és nem csúszott szét a parkettán a létra két ága (mert derékmagasságban egy madzagot kötött lazán a két létraág közé).Karcsi a helyi amatőrszínház társulatában alakított felejthetetlen szerepeket, ott ismertem meg és nem is gondoltam, hogy festeni, mázolni is tud.

Egy bohókás jelenetben bele kellett, hogy üljön egy orosz salátával teli tálba. Milyen kellemetlen velejárója a színészi hivatásnak, milyen furcsa érzés lehetett: közeleg a jelenet, még pár mondat és megérzi a fenekén a nadrágon keresztül a saláta nyálkás hidegségét! A szeletelt sárgarépával díszített, majonézes tojás és uborka karikákat azután, rendezői utasításra, az ujjaival kellett lekaparni és lerázni. Ez a jelent mindenhol nagy sikert aratott, még olyan közönség is önfeledten hahotázott, amelyik egyébként egy szöveg-poénra sem mosolyodott el.

Olykor az első sorban ülő nézők is kaptak az ünneplő ruhájukra az orosz salátából (ezért nem kell soha sem, ha nem muszáj, a színházban az első sorba vásárolni jegyet, hacsak az ember nem szeretne a színésznők szoknyája alá kukucskálni, vagy megérezni, szinte testközelből, parfümük illatát).
A létrára azért támadt szükség, mert jött a piktor átfesteni a lakást. Ekkor derült ki, hogy a mai festők (vajon csak Budapesten?) nem visznek maguknak a helyszínre létrát. Azt biztosítani kell. Mint a hangosítást egy
zenekar fellépésére. A festő betesz a belső zsebébe két ecsetet, egy nagyobbat a farzsebbe és így jelenik meg a helyszínen. Ahol megkérdezi: hol a festék, hol a létra, hol a fal?
Nem kellett bebarangolnom az egész várost létra-ügyben, a feleségem eléggé világosan körülhatárolta a feladatot: OBI a Soroksári úton, a Budapest Parkkal szemben, alumínium, 4+1 fokú, ára 8.999 forint. Ha nem fér be az autóba, döntsd le az anyósülést! Miután megtaláltam, megvásároltam, beraktam, leszállítottam és átnyújtottam a mesternek. Amit ő fog először levetkőztetni (lefejteni a műanyag védőfóliát) és megmászni.
A Lóci szerint a létra az a kellék, amivel bárhova gond nélkül be lehet jutni. A vállára teszi az ember és nincs olyan portás, aki meggátolná a továbbhaladását. Még talán az MTVA székházában sem!

Csorba Zoltán