- Hogy szólíthatlak, Radnai Péter újságíró, DJ, producer, dobos? Hogy szoktak szólítani?

- Péternek. DJ-nek semmiképpen nem, mert azt gondolom, hogy bár tizenhárom éve csinálom ezt, az ember azt a szakmát vállalja magának, amit rendesen kitanult. Én azt gondolom, hogy nagyon sokat tanultam DJ-ként, de vannak igazi DJ-k, mint ahogy vannak igazi dobosok is, tehát azoknak semmiképpen ne. Hát, hogyha mindenképpen egy megszólítást keresünk, akkor a televíziós újságíró, vagy producer.

- A részedről ez egy önmegvalósítás?

- Van benne olyan is, de igazából játéknak indult. Nekem abszolút nem volt nagy véleményem a DJ-kről. Playboyban, amikor főszerkesztő voltam, mindig mondtam, hogy ilyen DJ-k biztosan nem fognak szerepelni az újságban, ők más tollaival ékeskednek. És azóta rájöttem, hogy ez egy marhaság. Én egy szelektor vagyok valójában, a zenei szerkesztője vagyok egy estének. Körülnézek, ránézek a közönségre, és kitalálom, hogy vajon miket szeretnek. Ma már a DJ-k jelentős része az producer is egyben. Többen dalszerzők, zenei projekteket raknak össze, tehát azért az egy teljesen más műfaj, mint az enyém.  De az önmegvalósításra az a válasz, hogy persze, én egy olyan ember vagyok, aki mindig szeretne újat kitalálni. Aztán vagy összejön, vagy nem. És ebben biztos benne van az is, hogy szeretem azt, hogyha a nevem mellett van valami érdekes dolog, vagy olyan dolog, ami valami értéket jelent, vagy valami örömöt jelent valakinek. Ez persze lehet egy tévéműsor is, vagy lehet egy újságcikk is.

- Kell egy egészséges egoizmus is?

- Igen! De nem kell mindig, hogy tudjanak róla mások is. Nekem az életem egy-két nagyon fontos projektjénél senki sem tudta, hogy én ott voltam. Elég, hogyha én tudom, hogy ott voltam, vagy a hozzám közel álló emberek tudják, hogy ott voltam benne. De ha a zenekaromat, a Midlife Crisist nézzük, ott se nagyon vagyok látható. Nem énekelek, nem állok elől, ott van egy csomó cintányér előttem, nem is nagyon látni a színpadon és általában fény sincsen a doboson. Tehát ott az önmegvalósításnak az a része az önmegvalósítás, hogy nekem volt egy álmom, volt egy projektem, és azt a projektet létrehoztam. Tehát az önmegvalósítás nem feltétlenül azt jelenti, hogy az ember mindig önmaga van előtérben. Az is egy önmegvalósítás, hogy egy olyan dolog van az előtérben, ami neki fontos, vagy amit ő jónak tart, az is egy önmegvalósítás.

- Ha már a zenekarnál tartunk, akkor kapuzárási pánikod van?

- Bizonyos férfiemberek bizonyos korban elkezdenek motorozni, vagy tetkót csináltatnak, vagy húszéves csajokkal veszik körbe magukat, vagy éppen zenekart csinálnak. Mi zenekart csináltunk, mi ezt a vonalat választottuk. A zenekar neve meg innentől nem volt kérdés. Midlife Crisis.

- Szex, drog, rock and roll?

- Nem. Ez a zenekar elég tudatosan indult. Akivel kezdtem, az alapító gitáros, Budai Csabi, ő egy évvel később azért szállt ki, mert nekem volt egy határozott elképzelésem egy zenei vonalról, ami nem egyezett az övével. Miközben azt gondolom, hogy amit ő képvisel, az az igazi élvezeti zenélés. Ő a Led Zeppelin, ZZ Top, meg Rolling Stones bűvkörben volt mindig. Csak én azt gondoltam, hogy erre kevesebb a kereslet, és láttam, hogy a Gönczi Gábor féle Smile jellegű zenekar, aki az én esküvőmön is játszott, az egy létező iparág. Tehát én meg azt figyeltem, hogy amikor DJ fellépésem van, akkor tőlem milyen dalokat kérnek, és tizenhárom év alatt még sosem kért senki Led Zeppelint, vagy ZZ Topot és Rolling Stonest is nagyon-nagyon ritkán. Ellenben mindenféle mást meg gyakran kérnek, Neoton, R-Go, Republic vagy éppen LGT. Tehát mi inkább a szórakoztató zenélést műveljük.

- Ha már szórakoztatás, a  Youtube-on látható  Az első influenszerek sorozatod, amiben régi tévés személyiségekkel beszélgetsz. Vitray Tamás, Egri János vagy Endrei Judit. A tévézés ennyire megváltozott az évtizedek alatt, hogy az ilyen szintű beszélgetős műsorok már nem férnek meg a reality műsorok mellett? Nem kompatibilis a fogyasztóval? Ilyen mély beszélgetős műsorok a tévéből átmentek az internetre és podcast a mai neve. A tévének már az a szerepe, hogy csak szórakoztasson, de hogy úgymond értéket, vagy bármilyen iránymutatást adjon, az megszűnt szerinted?

- Ha röviden kell válaszolnom, akkor sajnos ez így van. Ennél kicsit hosszabban is tudok válaszolni. Ahol én dolgozom, ez az AMC csoport, és itt van a Spektrum csatorna, amin szerintem nagyon sok értékteremtő műsor készül. És egyébként az RTL-en is ott a Házon kívül, meg a XXI. század, amik a maguk területén értéket képviselnek.

- Az RTL ezeket éjszaka vetíti.

- Éjszaka, de azt gondolnám, a közmédiának lenne a feladata, hogy értéket sugározzon. Elvétve a közmédián lehet is találni értékes dolgot, de sajnos nagyon kell keresni. Tehát annak lenne az a feladata, hogy ilyen műsorok készüljenek. Szerintem az, amit én csináltam, Az első influenszerek sorozat, ez ráadásul pont a televíziózásról szól. Ennek ott lenne a helye a mindenkori állami médiában. De kétségtelen, hogy a kereskedelmi televízióknak a fókusza a 18-49-es korosztály, vagy amit már a TV2 számol 18-59-es korosztály a célcsoport, amivel én messzemenőkig tudok vitatkozni. Szerintem ez egy nagyon téves célcsoport meghatározás. Az ilyen típusú tartalmak, amiket egyébként én boldogan csináltam, csinálok most is néha, vagy csinálnék, azokra nagyon-nagyon kevés az országos nagy kereskedelmi médiában az igény. Tehát ezek meg kell, hogy találják a maguk közönségét a Youtube-on. A Dalfutár Hajós Andrással, vagy a D. Tóth Kriszta, Elviszlek magammal vagy a Propaganda Tillával, ezek mind a maguk területén szerintem nagyon érdekes, értékes és izgalmas műsorok. Tehát vannak elvétve ilyenek, de Tilla műsora is éjjel 1 és 2 között van, a Dalfutár már akkor sincs.  D. Tóth Kriszta műsorát pedig a Spektrum Home csatornán mi befogadtuk, és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ott van. Tilla este show műsort vezet, éjszaka pedig a Propaganda adását vezeti. De a kettő Tilla nem ugyan az. Tehát ennyire megváltozott a világ.

- A mai fiataloknál az már nem is vonzó, ha azt mondják neki, hogy lehet a tévében egy műsorod? Náluk inkább a Youtube, ami számít?

- Ismerek közvetlenebbül kilenc-tíz mai fiatalt, akiket a Budapesti Metropolitan Egyetemen óraadó tanárként tanítok. Nekik a televízió, mint platform, egyáltalán nem érdekes. Nekik a különböző általam nem ismert youtube csatornák az érdekesek, meg általában csak az online megjelenések. Ezért téves a 18-49-es célcsoport meghatározás a tévéknél, mert szerintem a harminc alattiak körében már nincs ilyen, hogy tévénézés. Nagyon kevés. Talán az X-faktort megnézik esetleg a fiatalok ByeAlex miatt. Viszont  ByeAlex ilyen szempontból, akit én nem ismerek, csak képernyőn láttam, egy nagyon-nagyon megosztó személy, mert szerintem éppen az ő személye miatt a 40 év felettiek nem nagyon nézik a műsort. Az RTL nagyot húzott azzal, hogy a fiatalok számára jobban értelmezhetőbb zsűriket vagy műsorvezetőket futtatott be. Gáspár Laci is, már inkább zsűri vagy reality szereplő a fiatalok szemében, és nagyon jól szerepel ezekben a műsorokban. Nem tudom, hogy neki a zenészi tevékenysége mennyire aktív még, de szerintem most már egyre többen zsűritagként jobban ismerik. Merthogy ő ebbe nagyon sok energiát beletett, és kiderült róla, több műsorban, hogy nagyon jó médiaszereplő. De mondhatnám Puskás Petit is, ő is már legalább annyira médiaszereplő, mint zenész. Tehát olyan arcok vannak ott, akik a fiatalabbak számára értelmezhetőbbek, hogyha egymás mellé teszed mondjuk a TV2-n szereplő arcokkal, akkor azért már a Majka is kezd idősödni. Már ő is eggyel idősebb korosztályhoz szól. Biztos vagyok benne, hogy előbb-utóbb az általam már kevésbé ismert Beton.Hofi, Azahriah meg Krúbi is feltűnnek az X-Faktorban, hogyha az X-Faktor vagy majd utána a Voice,  továbbra is a fiatalabb nézők fele megy. Látni kell, hogy egy fesztiválon az igazi nagy headlinerek már a Beton.Hofi, Krúbi vagy a Carson Coma. A Tankcsapda is kezd az idősebbek közé tartozni, ahogyan Ákos is vagy a Quimby. Jön az új generáció.

- Öregedünk?

- Igen! A BSW-vel volt a Tankcsapdának egy kollaborációja, és felvették a BAZ+ című dalt, ami teljesen kiverte a biztosítékot a valódi Tankcsapda rajongók körében. Pedig csak közreműködők voltak és azért mentek bele egy ilyenbe, hogy tágítsák a maguk ismertségét egy teljesen más körben. Ezt el kell fogadni. Csak van, aki ezt képes elfogadni, és van, aki meg nem.

- Az első influenszerek sorozatban elfogadták tőled a szakma nagyjai, hogy influenszernek nevezed őket? Nálam ez inkább negatív jelentéssel bír, ugyanúgy, mint a celeb. 

- Azért lett Az első influenszerek a címe a sorozatnak, mert az Youtube-ra készült, és hogy legyen egy olyan hívószó is benne, ami fiatalabbak felé is vonzó. Kis túlzással majdnem minden meghívott vendéggel meg kellett vívnom ezzel a szóval, mert először is nem értették, utálták, nem szerették, dehonesztáló volt, ciki volt. Én azt gondolom, hogy szerintem az influenszer szó valóban egy erodálódott szó, és én nem is vagyok nagyon-nagyon megértő azokkal, akik ma magukat influenszernek nevezik és marhaságokat terjesztenek, vagy termékeket reklámoznak, és nincs mögöttük semmilyen valós teljesítmény. De az influenszer szó az influence szóból alakult ki, ami a befolyásolót jelent. Én az influenszert hagyományos értelemben használtam, és ebben vagyok nagyon határozott. Szerintem ezt úgy is lehet érteni, hogy ez azt jelenti, hogy befolyásoló. És hogyha a szónak nem a mai influenszer értelmezését vesszük, hanem azt, hogy befolyásolók voltak, akkor Gerendai Károly is egy influenszer, mert egy új típusú szórakozástechnológiát honosított meg Magyarországon. Az is egy influenszerség. Geszti Péter is egy influenszer, bár Fenyőnek volt a break korszaka, ami valójában a rap-nek egy előszele volt, így azzal lehet vitatkozni, hogy a rap-et ki hozta be Magyarországra. A break, mint műfaj kevésbé volt maradandó, mint a rap, és ezért a rapet Geszti Péternek tulajdonítják, és nem  Fenyő Miklósnak. Ezek mind-mind influenszerek voltak a maguk területén. Ha az influence szónak azt a jelentését vesszük, hogy hatottak az emberekre. És én ilyen értelemben használom. Az én műsorom szereplői, akik a maguk idejében - és ezt mindig el szoktam mondani -  beszédtémát adtak az embereknek, ruhatippeket adtak, frizuratippeket adtak, a világot mutatták meg, tehát ők befolyásolták az adott korszaknak a gondolkodását. Ezt tényleg nagyon nehéz egy mai fiatalnak megérteni, hogy akkor nem úgy működött a világ, hogy az embernek ott volt egy telefon a kezében, és akkor hipp-hopp minden ott volt a markomban. Emlékszem, amikor először Bécsben voltam, akkor a Mcdonald's étteremből elhoztam azt a papírlapot, ami a tálcán volt. Az íróasztalomon volt egy üveg és betettem az üveg alá. Nekem az volt, maga a csoda. Lehet, hogy ez megint egy ilyen boomer dolog, amit most mondok, de az ember mennyire örült egy doboz kólának. Az üres dobozra évekig vigyáztál. Olyan volt, mint a Playboy, amit eltesznek az emberek, gyűjtenek. A Népszabadságot nem tette el az ember, de a Playboyt igen. Valamelyik Bujtor filmben, talán a Pogány Madonnában kibontanak egy dobozos sört. Hát 1981-82-ben, amikor az készült, a dobozos sör, mint tárgy, maga volt az illúzió. Tehát az olyan volt, mint ma Elon Musk űrhajója. Ezek mind a szabadság, a másvilág az amerikai érzés pici csírái voltak.

- Akkor az influenszerek a te használatodban inkább pozitív?

- Igen. De ez nem keverendő össze azokkal az egyébként semmilyen tevékenységet valójában nem végző, ám rengeteg követővel rendelkező mai médiasztárokkal, akik szintén influenszernek hívják magukat. Akiket én "leinfluenszereztem", azok a maguk idejében valós tevékenységet űztek, és nem csak befolyásolták a kort, hanem tanítottak is.

- Olyan élvezettel beszélsz a nyolcvanas évekről, mint egy modernkori hagyomány őrző.

- A Great Gatsby film elég volt ahhoz, hogy a '30-as évek menő legyen, és rengeteg ilyen tematikus parti van már. Szerintem egyszer majd biztos a '70-es, '80-as, '90-es évek is izgalmas lesz. És szerintem azért is fontos ilyeneket csinálni, mint ez Az első influenszerek beszélgetés volt, mert értékeket mentünk, mert van hozzá technika, van hozzá ember van hozzá történet. Tehát képzeld el, most mekkora kincs lenne, ha lenne szuper jó portrébeszélgetés Jávor Pállal, vagy Kabos Gyulával. És erre mondom én azt, ami egy mániámmá kezd szép lassan válni, hogy ilyenkor jobb híján, fikciók alapján készülnek dokumentumfilmek. Erre a legjobb példa most ez a Király című film az RTL Pluszon, ami a Zámbó Jimmy életéről szól. A Zámbó Jimmynél nagyobb atyaúristen abban az időszakban nem nagyon volt, és idő előtt ment el, még nem volt abban a korban, hogy nagy életmű riport készüljön vele. Sajnos nem is készült.

- Nem attól izgalmas mert keveset tudunk róla?

- Igen, lehet. De egyszer 2090-ben, amikor mi már nem leszünk, akkor milyen érdekes lesz majd visszanézni az 1980-as éveket? Hiszen akkor ott 2090-ben olyan lesz a 80-as évek, mint nekünk Deák Ferenc meg a kiegyezés vagy a szabadságharc. Képzeld el, ma lenne valami rendes, hiteles dolog a szabadságharcról, mert lehetett rögzíteni valamivel.

- Mindenki kezében ott van kamera. Rosszul használjuk?

- Szerintem nem használjuk eléggé.

- Megfigyelted, hogy a mai korban az idősek próbálnak haladni a fiatalokkal. Tehát nem az történik, hogy a fiatalok vesznek át bizonyos dolgokat tőlük, hanem mi próbálunk átvenni a fiataloktól olyan dolgokat, amikhez nem értünk. A Facebook ma már az öregek játszótere. A fiatalok már Tik-Tokon vannak.

- A fiatalok elkezdték használni a Facebookot, és elkezdtek az öregek menni utánuk. Most majd megyünk utánuk a Tik-Tokra is. És a tinik idővel azt is elhagyják, mert sok lesz rajta az öreg. De én ebben idealista vagyok, hogy hátha egyszer lesz egy olyan fiatalabb generáció, akik számára izgalmas lesz a '80-as évek is. A Szomszédok is ilyen hiteles dokumentum lehet majd. Milyen mentőautóban ült Kulka János? Milyen Pepsis üveget bontottak ki a lakótelepen? Eleve az egész hogy nézett ki. Papp Gábor Zsigmondnak volt a Budapest Retro sorozata, hát azt öröm nézni. Ilyet szerintem ma is kéne csinálni, mert egyszer mi leszünk a retró. Minél több mindent kéne lefényképezni, felvenni úgy, hogy az érték legyen.

- Mire vagy a legbüszkébb a karriered során?

- Az embernek vannak ilyen belső ranglétrái. Aminek én nagyon sokat köszönhetek az életemben, és ami azt gondolom, hogy a koromhoz képest sikeres dolog volt, az a moszkvai tudósítói korszak, 1995 és '97 között. Az biztos, hogy ott van a top dolgok között.

Kép: A moszkvai Vörös-téren 1996-ban

- Megmondták, hogy miről adhatsz hírt?

- Annyit mondtak, hogy igazat mondjak, és mindig a valóságról tudósítsak. Akkor még nem volt ennyire kétirányú az ország. Szakmailag voltak nagyon szigorúak velem, hogy jó anyagokat csináljak. Az egy szerencsés időszak volt, mert akkor egy érdekes hely volt Oroszország. Valójában volt kettő olyan topik, ami bármikor elő tudott jönni, a csecsen háború és Jelcin betegsége illetve alkoholizmusa. Ha éjjel háromkor felkeltettek, akkor erről a két témáról álmodban is kellett tudni beszélni. Volt nekem egy sorozatom is, amire büszke vagyok, arra tényleg a szűk családon kívül senki nem emlékszik. Volt egy műsor 1991-ben, az volt a címe, hogy A reggel, ami a Napkeltének egy konkurens műsora volt a Magyar Televízióban. Volt akkor egy ötletem, amit akkor, húsz évesen találtam ki. A mai agyammal sem tudom megmondani, hogy hogy jött, meg hogy csináltam meg, de megcsináltam. Megkerestem általam tisztelt embereket, hogy mondjanak egy teret Budapesten, amihez nekik valami emlékük fűződik, és azt meséljék el. Olyan nevek mondtak igent, mint Hobo, Bereményi Géza, Cseh Tamás, Mándy Iván, Vámos Miklós, Presser Gábor, Jancsó Miklós, Koncz Zsuzsa, Levente Péter, Tolcsvay László, Bródy János vagy Zorán. Egészen elképesztő volt, hogy én 20-21 éves fiatalként felhívtam telefonon ilyen nagy művészeket, és megbeszéltük, hogy ekkor és itt találkozunk. Erre nagyon büszke vagyok. Ez egy elképesztő muzeális érték, és mindig előjön bennem, hogy ezzel valamit kéne kezdeni. Ebben benne van a '90-es évek Budapestje, illetve olyan, ma már nem élő legendák, mint például Törőcsik Mari, Kállai Ferenc vagy Garas Dezső. Ebben fantasztikus nevek voltak. Nagyon-nagyon szép emlék ez az életemben. Erre nagyon büszke vagyok például.

- Mondhatni, hogy megelőzte a korát ez a fajta műsor. A húszéves ambíciókkal, álmokkal és tervekkel teli Radnai Péter 2023-ban is tele van tervekkel?

- Az a Péter egy fiatal volt, aki bátor volt, meg akart ismerni híres embereket. És voltak mellette jó és segítő szerkesztők a háttérben.  Tervem az van persze, csak van olyan, ami már úgy volt, hogy megvalósul, aztán nem valósult meg. Engem nagyon érdekel a film, játékfilm, ebben is inkább zenés dolgok érdekelnek. Érdekel a színházi világ, tehát a kultúrának ezek a részei érdekelnek, de ezek is a háttérben. Tehát nem szerepelni benne, nem fellépni benne, hanem létrehozni filmet, színdarabot. És persze ott van a harmadik gyerekem, a zenekar, a Midlife Crisis. Szeretném még tovább építeni, koncerteken fellépni és szórakoztatni.

- Helyeden vagy?

- Hát, nézd én mindig próbálom megkeresni magamnak a helyet. Ahol dolgozom, ott csomó jó dolog készül, tehát amiből én élek, az AMC International kreatív producereként, ott minden évben van három- négy olyan produkció, amit nagyon szeretek De vannak tervezetlen tervek is. Ilyen volt pár éve a Miénk itt a tér című projektem. Ami egy véletlennek volt köszönhető.

-Véletlenül csináltál egy részt a Road Movie sorozatból?

- Majdnem! Volt a Road Movie című sorozat, és amikor a Tankcsapda rész elkészült, volt egy premierje Debrecenben. Oda én lementem, éppen a buli kedvéért nem kocsival, hanem utasként másokkal. Én éjszaka nem szeretek autózni, ezért én ott lent aludtam, a többiek hazajöttek, és másnap valakinek fel kellett engem hoznia Budapestre. Reggel egy általam egyáltalán nem ismert hölgy felhozott kocsival. Ádám Katának hívták, akivel a Debrecen és Budapest útvonalon beszélgettünk és kiderült, hogy a Road Movie sorozatnak ő a felelőse. Már majdnem elértük Pestet amikor mondtam neki, hogy van egy ötletem. Mi lenne ha összeszednénk egy csomó mai sztárt, meg a Presseréket és legyen a Miénk itt a térnek egy Road Movie special-ja. Ez volt október- november körül, és következő év nyarán Török Ferenc megrendezte a videóklipet és elkészült a Miénk itt a tér Road Movie.

- Nem érzel hasonlóságot a Road Movie meg a te 90-91-es műsorod között?

- Dehogynem, azért is örültem neki. És ugyanolyan kordokumentumnak érzem, ezért a Road Movie egy nagyon értékes dolog és örülök neki, hogy az egyikhez legalább volt közöm.

- Akkor nem csak terved, hanem nem tervezett terveid is vannak?

- Az első influenszereket boldogan folytatnám, vagy akár bővíteném a körüket. Voltak, akik eddig nem vállalták, vagy egyszerűen nem fértek be az első két évadba. Eddig főleg a televízióra koncentráltunk, de lehetne a rádióra, vagy a tágabb kulturális világra is fókuszálni. Szerintem ezek a még élő legendák rengeteg értéket képviselnek, jó lenne megmutatni a munkásságukat az utókornak. Fontos a múlt ismerete.