Fantasztikus idény után csak rövid pihenőt kaphattak a bronzérmes csapatunk játékosai és a szakmai stáb, hiszen a 2 éve életre hívott Európai Konferencia Ligára való felkészülést jóval a bajnoki rajt előtt meg kellett kezdeni. Évek óta nem volt olyan nyugodt offszezon a csapat háza táján, mint ez a mostani. Bár a távozók között akadtak szép számmal játékosok, de ők leginkább peremeberek vagy NB III-as kerettagok esetleg nem túl szépreményű kölcsönből ideiglenesen visszatért arcok voltak. Akik a kezdőcsapatban vagy annak közelében szerepeltek az elmúlt bajnoki idényben, Varga Kevin és Sós Bence kivételével maradtak a piros-fehérek kötelékében. Mindkét debreceni szélsőnek kívánok ezúton is sérülésmentes és eredményes éveket a következő állomáshelyükön!

Érkezési oldalon éppen a fentiekre való reakcióként Joao Oliveira, valamint Brandon Domingues lehet érdekes, velük az előrejátékban illetve annak sebességében lesznek variációs lehetőségei a vezetőedzőnek. Említésre méltó még a fiatal Vajda Botond, akit a szurkolói ankéton a csapatkapitány Dzsudzsák Balázs is méltatott, kiemelve a fiatal tehetség munkához való hozzáállása és alázata mellett remek bal lábát is. A szlovák Alexander Mojzis a védelem rotációját mélyítheti majd, ha éppen nem sérült, de kölcsön után végleg a Loki játékosa lett a nigériai ifjú (ha minden igaz, tényleg az) Hamzat Ojediran. Az afrikai középpályás agilis játékával már tavasszal is többször hívta fel magára a figyelmet, amennyiben idén több lehetősége kap, úgy gondolom nagyon hasznos tagja lesz a csapatnak.

Ahogy a bevezetőben is megállapításra került, a cél leginkább az utolsó láncszemek, fogaskerekek megtalálása volt a ”Blago-ball” folytatásához. A Lokinak van egy nagyon jó váza, egy jól begyakorolt játéka, a futballisták pedig szépen összecsiszolódtak az edző stílusával. Ennek tükrében a diszkrét játékosmozgás nagyon is érthető, sőt tisztelendő.

A Mister nagyon kevés alkalommal változtatott a kezdőcsapaton a mögöttünk hagyott szezon során, akkor is leginkább kényszerűség miatt. Idén ezt a meggyőződését minden bizonnyal felül fogja írni, hiszen a nemzetközi meccsek jelentette plusz mérkőzésterhelést nem tudja majd 12-13 játékos lehozni. A rotációba bekerülő, bizonyításra éhes eddigi kerettagok és az új fiúk pedig egy versenyhelyzetet teremthetnek, amiből a csapat és a szurkolók is csak győztesen kerülhetnek ki hosszú távon. Hiszen, ahogy Blagojevic mester is fogalmazott:

„Egy maratonnak kezdünk most neki, nem a 100 méteres sprintnek”.

Az ellenfélről bár sokat nem lehet tudni, érdemes óvatosan közelíteni feléjük. Akár igaz, akár nem az előző körben felmerült bundagyanú (A montenegrói csapat játékosait vádolják különböző sajtóorgánumok azzal, hogy túl könnyen adták meg magukat a hazai 1-6 alkalmával) az Alashkert hazájában az elmúlt években meghatározó csapat. Keretében minimális örmény játékos szerepel, de dél-amerikai és afrikai spílerek annál többen.

Bár a fogadóirodák és a szaksajtó szerint is a DVSC az összecsapás favoritja, érdemes két lábbal a földön járni és minden tiszteletet megadni az ellenfélnek és magának a futballnak is.

Láthattuk nem is olyan régen, hogy az Égiek csúnyán megbüntetik azt a gárdát, aki sportemberi tiszteletet nem mutat egy párharc során.

Az Abovyan City stadionban maroknyi fanatikus Lokista fogja buzdítani a csapatot, akik a cirka 6.000 kilóméteres utat is vállalták azért, hogy élőben láthassák kedvenceiket. Mi ez ha nem valódi szerelem?

Bár a szerelem mindent legyőz, egy veszedelmes bestia mégis megakadályozta, hogy egy újabb csapat drukker Örményországba repüljön a kedvese hívására. Lehet, hogy ez a „zizegő rózsaszín” démon elvette a meccs örömét a srácoktól, de a Lokomotív iránti érzelmeket ez csak tovább táplálja: „Ez egy örök szerelem, a Loki a kedvesem, nem hagyom el biztos sohasem!”

Kitartást barátaim!

A Teniszke Egyetemi Klub teraszán LED falon megtekinthető a ma 17:00 kezdődő összecsapás!

fotó: dvsc.hu