MUTASD, MIT HALLGATSZ, MEGMONDOM, KI VAGY: EZÉRT KÜLÖNBÖZHET ANNYIRA AZ ÍZLÉSÜNK A PSZICHOLÓGUSOK SZERINT

Mit mond el rólad a Spotify-listád? Hogy lehetséges az, hogy ami 7-8 éve még tetszett, ma már egyáltalán nem tükrözi a zenei ízlésed? Miért leszel libabőrös, ha meghallod a dalt, amit apukád a kocsiban hallgatott gyerekkorodban? A Psychology Today cikkét Barna Bori szemlézte.

–

Olyan házban nőttem fel, ahol a zenének mindig is meghatározó szerepe volt. Életem egyik legelső színházi élménye A dzsungel könyve musical, és emiatt a Dés László, illetve Geszti Péter által jegyzett dalokat megszámlálhatatlanul sokszor meghallgattuk otthon az évek során. De gyakran szóltak nálunk Madonna lemezei is: a Ray of Light című albumáról talán örökre a családi utazások jutnak majd eszembe, mert általában olyankor került elő – és ez a CD továbbra is az autónkban várja a következő kirándulást. Amikor kiderült, hogy Madonna a zenei pályafutásának 40. évfordulója alkalmából turnéra indul, Dániába utaztam, hogy életemben először (és valószínűleg utoljára) élőben is láthassam, mivel a számai végigkísérték a gyerekkoromat. És bár vannak Madonna-dalok, amik most is rajta vannak a lejátszási listáimon, a meghatározó múltbeli emlékek ellenére mára más irányt vett a zenei ízlésem. Ez persze nem is meglepő: a kutatások szerint a zenei preferenciánk általában a késő serdülőkorban alakul ki, és felnőttkorban többnyire változatlan marad. 

Az önkifejezés egy formája

A zenei preferencia azokat a műfajokat, előadókat takarja, amelyeket előnyben részesítünk, azaz szívesebben hallgatunk a többi(ek)hez képest. A szakértők szerint számos pszichológiai tényező állhat a hátterében annak, hogy milyen számok és albumok pörögnek a Spotify-listáinkon: a zenei ízlésünk összhangban áll a személyiségünkkel, és olyan műfajok után kutatunk, amelyek a legerőteljesebben tükrözik a jellemünket, tulajdonképpen alátámasztják azt. Az ízlésünk a zene, a filmek és úgy általában a művészetek terén az egyik legalapvetőbb kifejezése annak, akik vagyunk.

Éppen ezért a zenében is azokra a stílusokra figyelünk fel leginkább, amelyekről úgy érezzük, igazolják az önfelfogásunkat, és ezt az üzenetet továbbítják a társainknak is.

Így, ha idővel formálódnak a preferenciáink, az azt is jelentheti: alapvetően mi magunk változtunk meg. Ennek hatására pedig akár új kapcsolatokat is kialakíthatunk – természetesen olyan emberekkel, akik hozzánk hasonló zenei műfajokért rajonganak.

Hallgatjuk a hangulatunkat

Míg gyerekként a preferenciánk jelentős mértékben függ attól, mit hallgatnak a szüleink, addig az évek múlásával egyre inkább a saját kezünkbe vesszük az irányítást a zenével kapcsolatos döntéseinkben. A zenei preferenciáink egyébként azért a késő serdülőkorban alakulnak ki leggyakrabban, mert amit ekkor hallgatunk, az tartósabb emlékeket hoz létre:

ami tizenévesen a favoritunkká válik, annak felnőttként igencsak erős a nosztalgiafaktora.

Persze azért nem jelenthetjük ki egyértelműen, hogy a tinédzserkori kedvenceink sosem változhatnak, a kérdés ennél jóval árnyaltabb ugyanis. A hangulatunk például óriási hatással lehet arra, milyen zenei stílusokat részesítünk éppen előnyben: általában olyan műfajokat hallgatunk szívesen és azokhoz a dalszövegekhez vonzódunk, amelyek híven tükrözik az aktuális érzelmi állapotunkat. (Szóval érthető, ha egyáltalán nincs kedved a vidám, gyors dallamokhoz, amikor rossz napod van. Én például így kötöttem ki nemrég Spotifyon a „songs for when you need to cry but can’t”, azaz dalok akkorra, mikor sírnod kellene, de nem tudsz nevű playlistnél egy feszültebb pillanatomban.)

Éjjel-nappal változhat a preferenciánk?

Ugyanígy nem mindegy az sem, melyik napszakban, és milyen tevékenység közben kapcsolsz be valamit a háttérben – nappal intenzívebb dallamokra vágyunk, este viszont inkább a pihentetőbb zenéket preferáljuk a kutatók szerint. Tanulás, munka közben sokan a komolyzenére esküsznek, edzés alatt viszont vidámabb, mondhatni lelkesítő számokat szeretünk hallgatni, hogy azok is a kitartásra motiváljanak.