Hárommillió éve történt, de a Tejút forgalmas, ezért nem ritka esemény, ami komoly hatással volt a Föld klímájára.

Csillagászati találkozások komolyabb szerepet játszhattak a Naprendszer, a Föld pályája és az élő környezet kialakulásában, mint eddig gondoltuk. Az Astrophysical Journal Lettersben megjelent friss tanulmány szerint egy közel kerülő csillagrendszer gravitációs hatása valószínűleg még évmilliókkal ezelőtt beleszólt a bolygók pályájába.

Az űr többnyire üres, és hatalmas távolságok vannak, a Tejút ugyanakkor egy népes és nyüzsgő galaxis, amiben különböző pályákon, különböző sebességgel haladnak a csillagok, amelyek időről-időre közel kerülhetnek hozzánk.

Ez azért fontos, mert a földrajzi adatok azt mutatják, hogy a Föld pályájának kitérései légköri anomáliákat okoztak, és fontos lenne tudni, hogy az ilyen epizódok idején milyen pályán keringett a Föld

– mutatott rá a kutatás szerzője, Nathan Kaib, a Planetary Science Institute tudományos munkatársa.

A sorsszerű találkozás másik szereplője egy Naphoz hasonló csillag, a HD-7977 lehetett, amely 2,8 millió évvel ezelőtt haladt el a Naprendszer közelében. A távolsága 31 ezer csillagászati egység, vagyis a Nap–Föld távolság 31 ezerszerese lehetett. Kevésbé konzervatív becslések szerint a csillag jóval közelebb is kerülhetett, akár 4000 csillagászati egységre.

A Naprendszer óriásbolygói, a Jupiter és Szaturnusz komoly gravitációs hatást gyakorolnak a Földre. Kaib számításai szerint a HD-7977 hatása közvetett volt, és elsősorban az óriások mozgásába beleszólva hatott bolygónkra. Az ebből következő változások több millió éves időtávon mutatkoztak meg.

Lesz ez még így se

Az ilyen találkozások valószínűleg nem is ritkák. A Nap átlagosan egymillió évente kerül 50 ezer csillagászati egységnél közelebb egy csillaghoz, és 10 millió évente jön létre jóval bizalmasabb, 10 ezer csillagászati egység körüli távolságú találkozás.

Kaib és munkatársai megállapították, hogy ezt a tendenciát visszafelé vetítve párhuzamok mutathatók ki az egykori találkozások és a földi klíma változásai között. Egy ilyenre lehetett példa a paleocén-eocén hőmaximumnak nevezett földtörténeti esemény 55 millió évvel ezelőtt, amikor több ezer gigatonna szén került a légkörbe, 8 fokkal nőtt az átlaghőmérséklet, az Antarktiszon 15 fok volt, az afrikai partoknál pedig 40 fokos volt a tenger. A szakemberek szerint ezt magyarázhatja egy találkozási esemény, amely a bolygó pályáját szélsőségessé és kiszámíthatatlanná tette.

A Naprendszer történetét visszaforgatva természetesen egyre több a bizonytalanság a történetben. Jelenleg egyedül a HD-7977 az, ami beazonosíthatóan közel járt a Naprendszerhez. A szakemberek szerint mindenesetre fontos a csillagközi környezetet figyelembe venni a Föld evolúciójának leírásához használt modellekben.