Az ország legnépszerűbb kommentátora, Hajdú B. István a csakfoci.hu-nak adott interjújában részletesen beszélt szakmájáról, hangzatos szállóigéiről és sokat idézett poénjairól, illetve a legemlékezetesebb közvetítéseiről is. Az M4 Sport kommentátora úgy fogalmazott, hogy az elismerések és dicséretek szerinte inkább a sikereknek szólnak, nem feltétlenül az ő személyének. Hajdú B. emellett szót ejtett az őt ért kritikákról és kollégáiról, valamint kitért az itthon uralkodó Szoboszlai-kultuszra és azt is elárulta, mikor üvöltött a legnagyobbat pályafutása során. Interjú Hajdú B. Istvánnal.

Rengeteget közvetít, NB I-et, BL-t, válogatottat. Volt már olyan érzése, hogy picit unja, vagy még mindig ugyanolyan lelkesedéssel megy el Kisvárdára, mint mondjuk 20 éve Békéscsabára?

- Nyilván a lelkesedés attól is függ, milyen mérkőzés várható. Azt szoktam mondani, hogy azt a mérkőzést a legnehezebb közvetíteni, amit ha nem kellene közvetíteni, lehet, hogy meg se nézném. Ilyenből mostanában nekem azért elég kevés van; aki szereti a magyar futballt, az talál érdekességeket a mérkőzések alatt. Nyilvánvalóan jobb 30 fokban, augusztusban közvetíteni, mint szélviharban decemberben, de ez a szakma ezzel jár - kezdte Hajdú B. István a csakfoci.hu-nak.

Itthon elfogadott tény, hogy ön a legjobb kommentátor. Mi volt a legnagyobb dicséret, amit kapott pályafutása során szurkolótól, főnökétől, konkurenciától, bárkitől?

 Megmondom őszintén, nem tudom, mi számít nagy dicséretnek. Természetesen elismerésnek veszem azt, hogy a top mérkőzések jelentős részének közvetítését rám osztják. Ott voltam mindig, amikor magyar csapat bejutott a Bajnokok Ligájába, illetve most már készülök a harmadik olyan Európa-bajnokságra, amin ott van a magyar válogatott. Ha megérem, akkor idén lesz a huszadik olyan Bajnokok Ligája-döntő, amin a helyszínen vagyok. Emellett objektíven le lehet mérni a népszerűséget mondjuk díjakban. Például kaptam Prima Primissima, és Szepesi-díjat, ezek azonban inkább kötelezettségeket jelentenek.

Én úgy fogom fel, mint amikor Jack Nicholson neve alá kiírják, hogy háromszoros Oscar-díjas színész. Ez egyben azt is jelenti, hogy a következő filmjében elvárják tőle, hogy úgy játsszon, mint egy Oscar-díjas.

- A mi foglalkozásunk mindig a jelenről szól, az semmit nem számít, ha most elmondom, hogy szerintem jól közvetítettem a 2004-es athéni olimpia vízilabda-döntőjét. Ennek már 19 éve, a nézők egy jelentős része akkor nem is élt. Nekik az a lényeg, hogy a soron következő mérkőzésen ne keverjem össze a góllövők nevét. Egyébként az valóban előfordul, hogy szurkolók megállítanak, gratulálnak, fényképet kérnek, de nagyon nagy önbecsapás lenne bármelyik sportkommentátor részéről, ha azt hinné, hogy ez egyértelműen a saját személyének szól. Ez elsősorban a sikereknek szól. Ha megkérdezünk 100 embert, hogy szerinte melyik volt a legjobb közvetítés, amit életében hallott, százból száz biztos, hogy valamilyen győzelmet fog mondani. Senkinek nem jut eszébe, hogy “hú, kikaptunk a hollandoktól 8-1-re, de a Gundi (Gundel Takács Gábor - a szerk.) ott milyen parádésan közvetített”. Szakmailag tényleg nagyszerűen közvetített, csak éppen az Önök kértékbe nem azt a meccset fogják kérni. Nekem ugye megadatott, hogy olyan mérkőzéseket közvetítettem, ahol katarzis, eufória volt, és ezeket az érzéseket nyilvánvalóan kötik hanghoz is, még akkor is, ha valaki élőben kint volt a helyszínen, vagy akkorát üvöltött egy kocsmában, hogy nem hallotta, mit mond a riporter. Ezeket a jeleneteket, gólokat akárhányszor megnézhetik, visszajátszhatják, ezek tudatosulnak az emberekben. Azt pedig ugye soha nem fogjuk megtudni, hogy bizonyos mérkőzéseket, ha más közvetít, akkor az a kommentátor mit mondott volna. Van, amit nem én közvetítettem, így nem tudom, mit mondtam volna abban a helyzetben, és nyilván vannak olyan események, amelyeket én közvetítettem, és ha más van ott, lehet, hogy még nagyobb mondatok, vagy még emlékezetesebb akusztikai élmények érik a nézőt.

Kritikát szokott kapni?

- Lassan harminc éve közvetítek, nem tudok olyan csapatot felsorolni, amelynek én már ne lettem volna a szurkolója. Olyan levelet is kaptam egy nézőtől 25-30 évvel ezelőtt egy Újpest-Fradi után, amiben leírta, hogy az első félidőben az Újpestnek szurkoltam, a másodikban meg a Fradinak. Holott arról volt szó, hogy 1-0-ra vezetett az Újpest a félidőben, és nyilván több dicsérő szót kapott a csapat, míg a második félidőben a Fradi fordított, ezért róluk hangzott el több pozitívum. Egyébként ugyanez külföldi csapatoknál is megfigyelhető. Volt olyan közvetítés, pont a Bajnokok Ligája-csoportköréből, amikor a Manchester United játszott, én pedig mondtam talán két kritikus mondatot a csapatra. Öt percen belül két nagyon kulturált Manchester Unitednek szurkoló ismerősöm írt üzenetet, abból az egyik leírta, hogy azért nem kéne a Unitedet magasztalni, ha ennyire nem megy nekik a szekér, a másik meg azt írta, hogy azért, mert most vesztésre áll a Manchester, nem kell megforgatni bennük a kést. – És ugyanarról a mondatról beszélünk!

Azt gondolom, hogy a világ annyit változott, hogy 25 évvel ezelőtt egy kommentátori tévedésre azt mondták, hogy “nem ért a focihoz”, ma pedig úgy vélik, hogy az egyik csapat irányába húz. Ez nem csupán a futballra igaz, mindig keresünk valami hátteret, hogy az illető valamilyen érdekből mond, vagy tesz dolgokat.

- Természetesen a kommentátor is hibázik, még az is lehet, hogy a harmadik lassítás után sem vesz észre valamit. Ez benne van mindenben, a villanyszerelő is köthet be rosszul valamit, vagy az asztalosnál is hiányzik néha három milliméter, ilyenkor ki kell javítani a hibát. Nem szabad úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi, ha valamit elrontottunk, be kell vallani.