Az emberek éheznek egymás társaságára, a kultúrára. Hogyan adhatja meg ezeket most egy színész, egy társulat online? Milyen élmény kamerák elé vinni a színházat? Tenki Rékával, az Örkény Színház művészével beszélgettünk személyességről, a virtuális tér ürességéről és előnyeiről.

Ha néhány szóval kellene jellemezni ezt a két csonka évadot, mik lennének az első gondolataid?

Három dolog jut hirtelen eszembe. Az első, hogy nincs szabadság. Nagyon hiányzik a munkám, és hiányoznak a barátaim is. Például az, hogy elmegyek moziba, vagy hogy megnézek egy előadást a barátnőimmel, amit utána megbeszélünk egy sangria mellett. Vagy hogy a gyerekekkel kimegyünk a karácsonyi vagy május 1-i vásárba forgózni, vattacukrot enni. Hiányzik a tudat, hogy szabad vagy, mert bármikor megteheted ezeket: te döntöd el, hogy elindulsz-e vagy sem, és borzasztó érzés, hogy most ez a döntési lehetőség nincs meg. Mindamellett pártolom, hogy mindenki maradjon otthon, vigyázzunk a szeretteinkre.

És a másik kettő?

A második gondolatom, hogy megismered újra, akivel együtt élsz. Szerintem ez sokaknak nagy feladat volt most, mert arra vagyunk szocializálva, hogy mindenkinek van egy külön élete, munkahelye, és persze ott van a közös élet is. Viszont a napi gondokat nem mindig lehet ráterhelni a másikra. Amikor hosszabb ideje együtt éltek, és a nap minden órájában együtt vagytok, amikor mindenkire rátelepszik a kétségbeesés – akkor megint újra megismerheted azt, akivel együtt élsz: hogy viszonyul a problémákhoz, a napi feladatokhoz, hogyan lehet azokat vele itthon megosztani, mire fordítunk időt, hogyan töltjük fel a másikat, ha látjuk, hogy most épp rossz napja van.

És ezért a harmadik, ami eszembe jut, az, hogy ajándék az idő, amit kaptunk, főleg nekünk, színészeknek, akik kiszámíthatatlan időbeosztásban dolgozunk. Én így nevezem ezt az időszakot, mert a kisfiammal itthon tudtam maradni másfél évig, a lányom is az iskola előtti utolsó évében egész nap velünk volt, nem az óvodában. A gyerekek életében a legfontosabb időszak az első három év, és most meg tudjuk adni nekik, hogy együtt főzünk, kertészkedünk, játszunk, vagy mindenki elvonul, ha úgy tartja kedve. Ezt ajándéknak élem meg, és nagyon remélem, hogy jól fog beépülni az ő életükbe.