Háy János regénye egy kamasztörténet, de nem csak róluk, nem csak nekik szól. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi minden vezethet odáig, hogy egy fiatal eldobja magától az életet. A kötet válaszokat ad, és ezek újabb kérdéseket szülnek.

Háy János Völgyhíd című új regénye egy generációs narratívát követ, 16–17 éves magyar fiatalok életkörülményeit ábrázolja napjainkban. A történet helyszínét a szereplők családi környezete mellett egy kisvárosi kollégium adja, ezek játszanak kulcsszerepet fejlődésükben és társadalmi interakcióikban. A regény főszereplői, Péter és Deda a lázadás archetípusait jelenítik meg, míg több név nélküli karakter az adaptációt és a rendszerbe való beletörődést szimbolizálja. A történet kitér a fennálló (és a mindenkori) társadalmi rendszer pénzcentrikus jellegére, és természetesen bemutatja, illetve vizsgálja annak a kamaszok életére gyakorolt hatását. A regényben különleges helyet foglal el Zsófi karaktere: ő Deda húga és egyben Péter szerelme. Péter és Zsófi kapcsolatában Háy a kisajátító szerelem jellemzőit és annak pszichológiai hatásait a serdülőkori dinamikában mutatja be. A fiatalok életszemléletének alapvető aspektusa az a meggyőződés, hogy a 30 év felettiek már „öregek”, ami egybevág a fiatal kori életfelfogás és a korral kapcsolatos attitűdök kutatásainak eredményével. A regény komplexitását (pop)kulturális (Pál Utcai Fiúk zenekar koncertje, dalszövegek) és klasszikus (Sienkiewicz Quo vadis című regényének filmes adaptációja) utalások is erősítik, ezek a fiatalok idővel kapcsolatos reflexióit is szemléltetik.

A mű tragikus és elkerülhetetlennek tűnő következményekkel végződik, ami az olvasó számára egyetemes jellegű üzenetet közvetíthet a túlélésről és a túlélés folyamatának megértéséről.

A regény hátoldalán található idézet – „Azoknak, akik túlélték, és azoknak, akik épp most élik túl" – szintén a mű egyetemes érvényét hangsúlyozza, míg az alcímben olvasható „Felnőttek ellen” meghatározás a szöveg hatásának írói szándékát is megjelöli, mégpedig világosan és kizárólagosan. Háy karakteres stílusával a múlt és jelen összetett kapcsolatát tárja fel, és egy egyedi, atmoszferikus világba kalauzolja az olvasót. A Völgyhíd ugyanakkor nem csupán egy fizikai helyszínt jelöl, hanem metaforaként is szolgál, hidat képezve a múlt és a jelen, a valóság és a mítoszok, valamint az emlékezés és a felejtés között. A regényben az öngyilkosság témája különös figyelmet kap, amelyet a szerző bátran és részletekbe menően tárgyal. Ezenfelül a mű a történelmi események és a családi múlt hatását az egyéni sorsokon keresztül is feltárja, komplex és sokrétű karakterekkel, rövidségükben is részletes leírásokkal és súlyos párbeszédekkel életre keltve a kisvárosi kollégiumi-iskolai életet ugyanúgy, mint a bemutatott családok életét.

A serdülőkori öngyilkosság egy rendkívül súlyos társadalmi és mentális egészségi probléma, a WHO jelentése szerint az öngyilkosság a 15–29 éves korosztályban a második leggyakoribb halálok. Ez a korcsoport jellemzően nagy fokú érzelmi ingadozásokat és pszichoszociális változásokat él meg, amelyek fokozhatják a szorongás, a depresszió és az egyéb mentális egészségügyi problémák kialakulásának kockázatát. A serdülőkorban bekövetkező öngyilkosságok mögött különféle okok állhatnak, például családi problémák, iskolai nyomás, zaklatás, a szexuális identitás válsága vagy kábítószer-használat. Különböző tanulmányok szerint az öngyilkosságot megkísérlő serdülők 70%-a tapasztalt valamilyen formában családi konfliktust vagy bántalmazást. A megelőzés és a korai beavatkozás kulcsfontosságú (mint például az iskolai mentálhigiénés programok), valamint a családok és a közösségek támogatása jelentősen csökkentheti az öngyilkosság kockázatát. Általánosságban a serdülőkori öngyilkosság megelőzése összetett feladat, amely globális összefogást, társadalmi tudatosságot és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítását igényli. Az öngyilkosság Magyarországon, különösen a serdülőkorúak körében, jelentős társadalmi problémát jelent.

A rendelkezésre álló adatok alapján évente átlagosan 1700-1800 befejezett öngyilkosság történik, a 15–19 éves korosztályban elkövetett öngyilkosságok száma 2013 óta nem csökken. Európai összevetésben hazánk a 12. helyen áll ezen a listán, körülbelül 5 öngyilkossággal a 14–19 éves korcsoportban százezer főre vetítve. Mindez hangsúlyozza a serdülőkorúak öngyilkosságának súlyosságát Magyarországon, és rávilágít arra, hogy bár az elmúlt évtizedekben javult a helyzet, még mindig komoly aggodalomra ad okot, hogy az 5 befejezett öngyilkosság éppen 5-tel több, mint amennyit el szabadna viselni, mint amennyit fel lehet fogni, fel lehet dolgozni.