Hiába puffog Ridley Scott, amiért szembesítik filmje számos pontatlanságával és hibájával, a Napóleonban tényleg több olyan momentum van, amin számon lehet kérni a történelmi hűség hiányát.

Szép dolog az alkotói szabadság, a szabadon szárnyaló kreativitás, de ez csak egy bizonyos pontig mehet szembe a történelmi tényekkel, amik makacs dolgok. Ridley Scott is elsősorban azzal hívta fel magára a figyelmet új munkája, a Napóleon kapcsán, hogy elküldte a sunyiba azokat a történészeket, akik kiemeltek pár hibát és tévedést a filmből – pedig, mint látni fogjuk, abszolút igazuk volt, és akkor még csak a felszínt kapargatták.

Az elfogadható döntések

Vannak döntések, amiért nyilván kár támadni a rendezőt, hiszen ha Joaquin Phoenixben látta meg az ő Napóleonját, akkor nem igazán fontos az amúgy szembetűnő tény, hogy a valóban nagyszerű színész kissé öreg a szerephez. Napóleon 35 évesen koronázta magát császárrá, ő 48 éves volt a forgatáskor, de ez bőven belefér, ahogy abból sem kell nagy ügyet csinálni, hogy Marie Antoinette rövid vagy hosszú hajjal ment a kivégzésére a film elején, illetve a fiatal Bonaparte végignézte-e az eseményt. Nem nézte, de ez részletkérdés, a jelenet azt érzékelteti, hogyan szembesül a fiatal tüzértiszt a forradalmi terror brutalitásával.

Toulon ostroma

A britek és királypárti felkelők által megszállt francia kikötőváros visszavétele hozza el a film első és talán leglátványosabb csatajelenetét. ami persze nem így zajlott, Napóleon terve alapján a franciák nem a kikötői védműveket foglalták el, hanem a város környéki magaslatokat, többet egymás után, majd onnan nyitottak tüzet az angol flottára. Az, hogy a filmesek jobban áttekinthető, könnyebben követhető jelenetet akartak, és nem aprózták el az egészet, érthető. Az viszont furcsa, hogy kihagyták azt az epizódot, amikor egy angol őrmester szuronyával súlyosan megsebesíti az ekkor már ezredes Bonaparte csípőjét, és egy olyan, kitalált részt raktak bele, ahol egy ágyúgolyó roncsolja szét a fiatal tiszt lovának mellkasát – aki a csata után kiveszi a golyóbist az állatból, és elküldeti édesanyjának. A győzelem egyébként nem volt teljes, a távozó angol hajók felgyújtották a francia flotta maradékát.  

Az itáliai hadjárat

Toulon ostroma meghozta Napóleonnak a dicsőséget, a hírnevét viszont az itáliai hadjárat hozta meg. Ami nem csak kimaradt a filmből, de meg nem történtként említik – „Itália vértelenül hódolt meg nekem” – mondja Napóleon, ami egyáltalán nem igaz. A félszigetet az osztrákokkal és később az oroszokkal vívott véres harcok során hódította meg.

Ezek nem apró csatározások voltak, hanem véres ütközetek,

amelyek során egyre nyilvánvalóbbá vált Napóleon taktikai géniusza, és ekkor született meg az a modern francia hadsereg, amely korának legjobbja volt.