A Marvel filmes univerzuma szenved, vánszorog, és alig pislákol benne az élet a Bosszúállók: Végjáték óta. A Kevin Feige által vezetett Marvel Studiosnak vannak még olyan fellángolásai, mint a Pókember: Nincs hazaút, a Thor 4. és A galaxis őrzői 3., de többnyire generikus szuperhősös filmekkel terhelik az idegeinket mostanában. Ez utóbbiak közé tartozik A Hangya és a Darázs: Kvantumánia, mely képtelen volt épkézláb módon bevezetni az MCU legújabb főgonoszát, Kangot, a hódítót, illetve a teljesen fölösleges szuperhősös produkciók szégyenlistájára írhatjuk fel most már a Marveleket is.

A november 9-től a magyar mozikban is látható Marvelektől azt vártuk, hogy egy könnyed, sci-fibe oltott akciókomédia lesz, melyben három vagány szuperhősnő menti meg az univerzumot, és kötnek egy elsőre lehetetlennek tűnő, de ütőképesnek bizonyuló szövetséget. Az elvárásainkból még úgy is alig teljesült bármi, hogy alapvetően nem voltak túl magasak, a Marvel Kapitány 2. részének is beillő film egy soha be nem teljesülő ígéret lett végül, egy röhejesen gyenge film, mely a 2000-es évek elejének szuperhősfilmes színvonalát idézi, és ezt nem dicséretből írjuk.

A Marvelek története biztató módon azzal indít, hogy egy kreatívan összerakott képregényes szegmenssel végre rendesen bevezeti a felnőtt szuperhősök világába a Ms. Marvel sorozatban Iman Vellani alakításában látott Kamala Khant, aki tinédzserekre jellemző hevességgel rajong Marvel Kapitányért. Nem kérdés, hogy Iman Vellani a szíve-lelke ennek a filmnek, legalábbis egy ideig. Ms. Marvel hiába aranyosan szeleburdi, és imádnivalóan vicces azonban, 100 percen keresztül egyszerűen képtelen elvinni a hátán a Marveleket. Mégpedig abból adódóan, hogy főszereplő társai, a Monica Rambeau-ként látható Teyonah Parris és Brie Larson faarcú Marvel Kapitánya nem hozzák a minimálisan elvárhatót sem.

Igen, jó alapötletre épít a film, ahogy a három csodanőt összehozzák egy kozmikus csetepatéra, némi helycserés támadással körítve, abból sokat ki lehetne hozni. A nagy baj a Marvelekkel, hogy ezen túlmenően képtelenek az írók felépíteni rendesen a történet konfliktusát, a főgonosz, a kalapácsával jajveszékelő és a világát megmenteni próbáló Dar-Benn (Zawe Ashton) még a Marvel filmes univerzum szintjén is felejthető. Az pedig, hogy a mellékszereplőként felbukkanó Nick Furyt (Samuel L. Jackson) holmi poénforrássá silányítják, az ahhoz képest is inzultus a Marvel-rajongókkal szemben, amit a Titkos Invázióban csináltak a S.H.I.E.L.D. egykori ügynökével.

MARVEL KAPITÁNY ELSŐ, 2019-BEN BEMUTATOTT ÖNÁLLÓ FILMJE AZÉRT VÉRZETT EZER SEBBŐL, MERT A FŐSZEREPLŐ NEM ÉRZŐDÖTT IGAZÁN KIFORROTT, MÉLY SZEMÉLYISÉGNEK, ÉS EZ A HIBA A MARVELEKBEN IS TETTEN ÉRHETŐ.

A Marvelekben ott volt a potenciál, hogy Carol Danversből valami érdekeset kihozzanak, ahogy a már említett Dar-Benn és népe igazi pusztítónak látja a nőt, és nem hősnek, az önmagában megérte volna egy mozijegy árát. Csakhogy a karakterek tragédiái helyett inkább a bohóckodás felé viszik el az irányt a készítők, ezzel szinte élvezhetetlenné téve a végeredményt. A film kétharmadánál látható musicaljelenet konkrétan megbocsáthatatlan, és a rendező, Nia DaCosta legnagyobb baklövése, pedig azokból akad néhány a Marvelekben.

Brie Larson hiába bizonyítja másutt, hogy igenis tehetséges színész, Marvel Kapitánnyal ő se tud mit kezdeni. Hozzá hasonlóan az anyja gyászával küszködő és a Carol nénire orroló Monica Rambeau ugyancsak gyenge lábakon áll, meglepő, mert ez utóbbi figura a WandaVízióból lépett elő, amely a Loki mellett a Disney+ legerősebb és legkompetensebb tévésorozata. Mégse sikerül Rambeau kapitánynak személyiséget adni, ami a főszereplő trió kémiáját így már visszafordíthatatlanul tönkrevágja. Ahogy fentebb írtuk, bár Iman Vellani egy ideig korrekt, vele kapcsolatban is átesnek a készítők a ló túloldalára, és túl sok lesz belőle: Kamala Khan a Marvelekben egy jófej, cserfes és örök optimista tinilánynak indul, a végére sikerül belőle is idegesítő vinnyogógépet csinálni.

MEGINDOKOLHATATLAN, HOGY A MARVELEKRE MI SZÜKSÉG VOLT, AZ UTOLSÓ, STÁBLISTA ELŐTTI JELENETEN ÉS A BÓNUSZ SNITTEN KÍVÜL SEMMI ÉRDEKES NINCS EBBEN A FILMBEN.

Az akciójelenetek nem mutatnak újat, a történet zavaros és nem áll össze, a különleges effektek botrányosan rosszak, gagyik, de olyan szinten, hogy bántják az ember szemét, a humor ideig-óráig működőképes, a tragikus háttérsztori viszont egy percig sem, és a főszereplők végig papírmasék maradnak. Mondhatnánk, hogy de legalább rövid a Marvelek. Annyira rossz filmről beszélünk azonban, hogy még ez az alig több mint másfél óra is egy örökkévalóságnak érződik, és a legnagyobb megkönnyebbülést az jelenti, hogy a végén úgy állhatunk fel a moziszékből, hogy egy ideig nem kell most Marvel-filmre menni.