Manapság lépten-nyomon találkozhatunk bizonyos cégek ökológiai lábnyomára vonatkozó adatokkal, információkkal, illetve felmérhetjük, mi magunk mekkora szennyezésnek tesszük ki bolygónkat szokásainkkal, például a közösségi média használatával. De hogyan néz ki ez egy konkrét személy esetében?

Ritkán hallani arról, hogy egy konkrét személynek tulajdonítják a világ legnagyobb ökolábnyomát. Nézzük, hogyan kell ezt elképzelni, és milyen találmányok fűződnek ennek az embernek a nevéhez! Ismerkedjünk meg tehát Thomas Midgley feltalálóval és innovációival, amelyek egy csapásra megváltoztatták világunkat.

A feltaláló élete

Thomas Midgley Jr. 1889 májusában az USA-ban, Pennsylvania államban látta meg a napvilágot. Gépészmérnöki diplomáját 1911-ben a Cornell Egyetemen szerezte, nem sokkal később apja autógumigyárában kezdett el dolgozni. Ezután a General Motors alkalmazta, ahol főként a belső égésű motorok keltették fel figyelmét. Rájött arra, hogy a főleg akkoriban gyakori motorkopogásáért nem más lehet a felelős, mint az üzemanyag összetétele.

Az ólom-tetraetil felfedezése

Ekkoriban el is kezdett kísérletezni a minél tökéletesebb keverék kifejlesztésével. Végül kutatásait 1921-ben siker koronázta, a frissen felfedezett ólom-tetraetil ugyanis megszüntette a kopogást. Igen ám, de rövid időn belül magát a motort is tönkretette. Midgley végül etilén-bromidot is kevert az üzemanyaghoz, így az végül a felhalmozódott ólmot a kipufogón keresztül kijuttatta a levegőbe. Ő maga találta fel azt is, hogyan lehet a brómot kinyerni az óceánok- és a tengerek vízéből.

Az innováció árnyoldala

Az már száz évvel ezelőtt is teljesen nyilvánvaló volt, hogy az ólom rendkívül toxikus anyag. Az ólom-tetraetil pedig belélegezve teljesen felszívódik, arról nem is beszélve, hogy bőrünkön keresztül is bejuthat szervezetünkbe. Egyszer maga Midgley is ólommérgezést kapott, így egy időre fel is kellett hagynia kutatásaival. Ennek ellenére továbbra is úgy gondolta, hogy az ólom-tetraetilt biztonságosan elő lehet állítani, és a környezetbe kerülő részecskék sem veszélyesek az emberi egészségre.

Az ólommérgezés

Midgley ezen meggyőződése természetesen téves volt, az ólom már akkor is rendkívül mérgezőnek számított, és mivel kumulálódik szervezetünkben, megszabadulni sem könnyű tőle. Nagy mennyiségben megtámadhatja az idegrendszert és az agyat, súlyos károkat okozva. Az ólom így felelős lehet például az agyi területek elhalásáért, hallucinációkért, fogvesztésért, a személyiség torzulásáért, de súlyosabb esetben vakságot és halált is okozhat. Ennek ellenére mégis közel hetven évig alkalmazták ezt az adalékanyagot, amely rengeteg emberéletet követelt, és elképesztő károkat okozott a környezetnek pusztán azért, mert így az olajcégek és a gyártók nagyobb profitra tudtak szert tenni. Az ólom betiltása mellett kampányoló, a káros hatásairól szóló publikációkat elhallgattatták, ezek íróit pedig sokszor meghurcolták. Részben ennek is köszönhető, hogy ilyen sokáig használták az ólmot.

Az ólom környezetszennyezése

Az egyik említett publikációban arra is kitértek, hogy az ólom közel százszorosára emeli a környezet terhelését. Mivel az autók kipufogóján keresztül közvetlenül a légkörbe jutott, így könnyedén elérhette a növény- és állatvilágot, hatalmas pusztítást okozva. Az ólom ugyanis az élő organizmusok szervezetébe jutva meggátolhatja életfunkcióikat, így a növekedést, a szaporodást, illetve a gerincesek idegrendszerét is tönkreteheti.

Szerencsére az 1980-as évekre már az egész világ felismerte az ólom veszélyeit, és elkezdték kivezetni az ólomtartalmú üzemanyagot. Mára így már nem fenyeget minket ez a veszély (Magyarországon 2000-ben tiltották be végérvényesen), de sajnos sok ember szervezetében még ma is sokkal nagyobb az ólom mennyisége a megengedett határértéknél.

• Bircher Márton

-2023. augusztus 8.

EGÉSZSÉGÜNK

Manapság lépten-nyomon találkozhatunk bizonyos cégek ökológiai lábnyomára vonatkozó adatokkal, információkkal, illetve felmérhetjük, mi magunk mekkora szennyezésnek tesszük ki bolygónkat szokásainkkal, például a közösségi média használatával. De hogyan néz ki ez egy konkrét személy esetében?

Ritkán hallani arról, hogy egy konkrét személynek tulajdonítják a világ legnagyobb ökolábnyomát. Nézzük, hogyan kell ezt elképzelni, és milyen találmányok fűződnek ennek az embernek a nevéhez! Ismerkedjünk meg tehát Thomas Midgley feltalálóval és innovációival, amelyek egy csapásra megváltoztatták világunkat.

A feltaláló élete

Thomas Midgley Jr. 1889 májusában az USA-ban, Pennsylvania államban látta meg a napvilágot. Gépészmérnöki diplomáját 1911-ben a Cornell Egyetemen szerezte, nem sokkal később apja autógumigyárában kezdett el dolgozni. Ezután a General Motors alkalmazta, ahol főként a belső égésű motorok keltették fel figyelmét. Rájött arra, hogy a főleg akkoriban gyakori motorkopogásáért nem más lehet a felelős, mint az üzemanyag összetétele.

Az autómotor indította el a lavinát.

Az ólom-tetraetil felfedezése

Ekkoriban el is kezdett kísérletezni a minél tökéletesebb keverék kifejlesztésével. Végül kutatásait 1921-ben siker koronázta, a frissen felfedezett ólom-tetraetil ugyanis megszüntette a kopogást. Igen ám, de rövid időn belül magát a motort is tönkretette. Midgley végül etilén-bromidot is kevert az üzemanyaghoz, így az végül a felhalmozódott ólmot a kipufogón keresztül kijuttatta a levegőbe. Ő maga találta fel azt is, hogyan lehet a brómot kinyerni az óceánok- és a tengerek vízéből.

Ólom a vízben? – Interjú!

Azari Katalinnal, a Vízkutató Vízkémia Laboratórium főmunkatársával beszélgettünk.

Az innováció árnyoldala

Az már száz évvel ezelőtt is teljesen nyilvánvaló volt, hogy az ólom rendkívül toxikus anyag. Az ólom-tetraetil pedig belélegezve teljesen felszívódik, arról nem is beszélve, hogy bőrünkön keresztül is bejuthat szervezetünkbe. Egyszer maga Midgley is ólommérgezést kapott, így egy időre fel is kellett hagynia kutatásaival. Ennek ellenére továbbra is úgy gondolta, hogy az ólom-tetraetilt biztonságosan elő lehet állítani, és a környezetbe kerülő részecskék sem veszélyesek az emberi egészségre.

Az üzemanyagban is jelen lévő ólom rendkívül veszélyes.

Az ólommérgezés

Midgley ezen meggyőződése természetesen téves volt, az ólom már akkor is rendkívül mérgezőnek számított, és mivel kumulálódik szervezetünkben, megszabadulni sem könnyű tőle. Nagy mennyiségben megtámadhatja az idegrendszert és az agyat, súlyos károkat okozva. Az ólom így felelős lehet például az agyi területek elhalásáért, hallucinációkért, fogvesztésért, a személyiség torzulásáért, de súlyosabb esetben vakságot és halált is okozhat. Ennek ellenére mégis közel hetven évig alkalmazták ezt az adalékanyagot, amely rengeteg emberéletet követelt, és elképesztő károkat okozott a környezetnek pusztán azért, mert így az olajcégek és a gyártók nagyobb profitra tudtak szert tenni. Az ólom betiltása mellett kampányoló, a káros hatásairól szóló publikációkat elhallgattatták, ezek íróit pedig sokszor meghurcolták. Részben ennek is köszönhető, hogy ilyen sokáig használták az ólmot.

A környezetszennyezés mértéke nem érdekelte az olajcégeket.

Kockázati térképen mérhető le a csapvíz ólomtartalma

A vezetékes víz a legtöbb településen kiváló minőségű Magyarországon, de a régi vízvezetékekből ólom kerülhet a csapvízbe, ami veszélyes.

Az ólom környezetszennyezése

Az egyik említett publikációban arra is kitértek, hogy az ólom közel százszorosára emeli a környezet terhelését. Mivel az autók kipufogóján keresztül közvetlenül a légkörbe jutott, így könnyedén elérhette a növény- és állatvilágot, hatalmas pusztítást okozva. Az ólom ugyanis az élő organizmusok szervezetébe jutva meggátolhatja életfunkcióikat, így a növekedést, a szaporodást, illetve a gerincesek idegrendszerét is tönkreteheti.

Szerencsére az 1980-as évekre már az egész világ felismerte az ólom veszélyeit, és elkezdték kivezetni az ólomtartalmú üzemanyagot. Mára így már nem fenyeget minket ez a veszély (Magyarországon 2000-ben tiltották be végérvényesen), de sajnos sok ember szervezetében még ma is sokkal nagyobb az ólom mennyisége a megengedett határértéknél.

A bibliai korokban, 3000 évvel ezelőtti városias települések temetőiben elhantolt csontvázak fogainak vizsgálatából kiderült, hogy már abban az időben is környezetszennyezés sújtotta az embereket, elsősorban ólom került a szervezetükbe.

Egy új hűtőgáz kifejlesztése

Az 1930-as években Midgley-t megbízták egy szagmentes, nem éghető és nem mérgező hűtőfolyadék előállításával, amely a hűtőkben és a légkondicionáló berendezésekben használható. Ennek eredményeként jöttek létre a CFC-gázok (fluorozott szénhidrogének), amelyek az egész emberiséget alapjaiban változtatták meg. Ezelőtt a korabeli hűtőszekrényekben és légkondicionálókban sok veszélyes- vagy éppen toxikus anyagot (többek között kén-dioxidot) is alkalmaztak. Az említett anyag kereskedelmi neve a freon, amelyet hűtőszekrények hűtőközegeként kezdtek használni. Ezzel azonban rendkívül súlyos folyamatot indítottak el, az ózonréteg elkezdett vékonyodni, és az emiatt kialakult ózonlyuk egyre inkább tágulni. A CFC- és egyéb fluortartalmú gázok (például a perfluor-alkilok) ugyanis „szuper” ózonvékonyító tulajdonságúak, így ezek használatát mindenképp kerülni kell. Mégis rendkívül nehéz megszabadulni tőlük, mivel hatékonyabbak, ugyanakkor kevésbé éghetők és toxikusak, mint a hasonló célra alkalmazható anyagok.