Milyen hatása lehet egy kis ország szakembereinek egy távoli kontinensen élő milliók életére? Sokan legyinthetnek pesszimistán erre a kérdésre… Büszkén jelentjük, hogy többéves tárgyalássorozat és kitartó munka után nagy kihívóit legyőzve magyar vállalkozás nyerte el Ghána három településén a szennyvíztisztító telepek építési jogát. Horváth Bálint, a Pureco ügyvezetője adott interjút a Greendexnek.

Mesélj pár szót magadról és a cégről, és hogy hogyan kerültetek ki Afrikába!

Veszprémben végeztem környezetmérnökként. Az egyetem után egy osztrák cégnél dolgoztunk Kovács Károllyal, az akkori főnökömmel. Ott kezdtünk el arról beszélgetni, hogy jó lenne csinálni egy magyar céget, magyar mérnökökkel, magyar tudással. A kinti cég ugyanúgy szennyvíz- és  ivóvíztisztítással, vizes technológiákkal, vállalkozási és kereskedelmi tevékenységgel foglalkozott, ahogy később mi is.

A Pureco 2006-ban indult útjára. Magyarországon kezdtünk dolgozni, majd hamar eljutottunk Szlovákiába, Csehországba, Romániába is, ezekben az országokban leányvállalatokat alapítottunk. Két fő irányvonalunk van. Az egyik a kereskedelmi tevékenység: mind a magán-, mind az ipari beruházásokhoz saját fejlesztésű vagy bérgyártásban készített termékeket kínálunk, illetve importálunk. Ez a tevékenység egy mindennapi, egészséges cash-flow-t ad a cégnek.

A másik tevékenységünk a vállalkozási tevékenység: itthon és külföldön építünk ivóvíztisztító- és szennyvíztisztító telepeket. A környező országok után elkezdtünk kikacsintgatni távolabbra is. Láttuk, hogy vannak lehetőségek. Részt vettünk a Magyar Vízipari Klaszter (mostani nevén Hungarian Water Partnership) felépítésében. Ez arra szolgált, hogy a behívott, többségi magyar tulajdonban lévő vízipari cégekkel egymást erősítve nagyobb hatékonysággal tudjunk külföldre menni. Sikerült is egy vietnámi ivóvíztisztító telep építésében szerepet vállalunk, ahol egy magyar cég volt a fővállalkozó, mi pedig a szakmai alvállalkozók.

2015-től komolyan elkezdtünk az export irányon dolgozni, szervezetet építettünk, embereket vettünk fel annak érdekében, hogy további projekteket tudjunk megvalósítani külföldön. Ehhez kellett a kormányzati akarat is: déli nyitás, keleti nyitás, számos nagykövetség nyitott ekkor újra, mentek az üzleti delegációk a világ minden tájára. Ezekbe mi is be tudtunk kerülni, így jutottunk el Ghánába. Három évig tartó tárgyalás után szerződést kötöttünk az első szennyvíztelepre, aztán nem sokkal később még kettőt sikerült elnyernünk.

Hogy az olvasók is el tudják képzelni: milyen, amikor egy magyar cég megérkezik Ghánába? Milyen állapotokat találtatok ott?

Bár voltunk már Afrikában, de a szubszaharai régióban még soha. Észak-Afrikában már jártunk, én éltem a Közel-Keleten is kiskoromban, tehát volt elképzelésem, hogy mi várható, de annál is nagyobb meglepetés ért minket – sajnos negatív értelemben. Nagyon elmaradott infrastruktúrával rendelkeznek ezek az országok.

Ez mit jelent? Mit tapasztaltál az ivóvíz, a szennyvíz kezelését illetően?

A társég más országaihoz képest itt vannak burkolt utak, illetve a vezetékes ivóvíz-szolgáltatást a nagyobb városokban rendszerszinten üzemeltetik, valamilyen szinten karban is tartják. A vízszolgáltatás szempontjából a környező államokhoz képest Ghána tényleg a legfejlettebb nyugat-afrikai ország.

Viszont a vidéki településeken hiánycikk az ivóvíz. Vízforrásuk van bőven, hiszen ez az ország az Egyenlítőhöz közel fekszik, trópusi éghajlata van. Eső esik, tavak vannak, víz alatti vízbázisok vannak, csak nem tudják megfelelőképpen megtisztítani a vizet. Az sem mellékes, hogy ezeket a vízforrásokat különféle bányászati tevékenységekkel nagyon elszennyezték.

A szennyvízkezelés és -tisztítás viszont teljesen hiányzik. Úgy kell elképzelni, hogy az utca szélén van egy nyílt vályúrendszer, egy kanális. Itt folyik a csapadékvíz, a mosóvíz és a szennyvíz is egyben, és ide kerül a szemét is az utcáról. Amikor jön egy nagy eső, akkor a feltorlódó szemét azonnal elzárja a víz útját, és kiönt a kanális. Vannak új városrészek, üzleti negyedek, amelyeket már tudatosan építenek, ezért itt zárt csatorna van. Egyes új negyedekhez külön szennyvíztelep is tartozik. Ám a régi városrészekkel hatalmas probléma van, a megoldás pedig nagy kihívás mindenki számára. A mi telepeink lesznek itt az első működő szennyvíztisztítók. Korábban kínaiak próbálkoztak ezzel az ország más táján.

Hogyan sikerült ebben a kínai cégeket megelőzni?

Itt most konkrétan velük nem versenyeztünk, ellenben nagy francia építőipari cégekkel igen, és mi nyertük el a munkát. Ez nagy büszkeség számunkra!

Gratulálunk! Mi lett a győztes megoldás?

Mivel nincs csatornahálózat, szippantós autókkal szállítják el a szennyvizet onnan, ahol legalább összegyűjtik. Ezek főleg a modernebb házak, irodák, kórházak, közintézmények, nyilvános vécék.

Igen ám, de a szennyvizet nem a megfelelő helyre szállították. Volt, hogy egy tóba öntötték, mondván, lesz, ami lesz. De sokszor el sem jutottak a gyűjtőtavakhoz, hanem a szippantósok a város szélén engedték ki a tartályukból a tartalmát.

Ghánai partnerünkkel közösen az volt a gondolatunk, hogy létesítsünk egy olyan szennyvíztisztító telepet, amely tudja kezelni ezt az úgynevezett behordott szennyvizet. Hozzáteszem, ilyen telepek Magyarországon is vannak. Ezekbe csatornán is érkezik szennyvíz, illetve szippantós autókkal is hoznak be szennyvizet, például csatornázás nélküli nyaralóövezetekből. De itthon ez az arány nagyjából 90–10 százalék, tehát 90 százalékban csatornán, 10 százalékban szippantós autóval érkezik a szennyvíz. A ghánai projektben viszont 100 százalékban szippantott szennyvízről beszélünk, amelynek a minősége elég messze áll a csatornán érkező szennyvízétől. Sokkal sűrűbb, számos olyan elemet tartalmaz, amit a hagyományos szennyvíz nem. Nagyon összetett technológiára volt szükség, hogy ezt a szennyvizet meg tudjuk tisztítani.

Ezt végül is képesek voltunk megalkotni, a próbaüzemet is le tudtuk zárni, úgyhogy mondhatom: sikerült egy egyedi magyar technológiát kifejleszteni.