Az egykor Madagaszkáron élt, mára már kihalt törpevízilovak inkább erdőkben éltek, szemben az afrikai szárazföldön élő közönséges vízilovak által kedvelt nyílt legelőkkel - fedezték fel a Cincinnati Egyetem kutatói.

Az eredmények arra utalnak, hogy a Dél-Afrika keleti partjainál fekvő hatalmas sziget nagy részét ma füves területek borítják, amelyek viszonylag új keletű változásnak számítanak, és nem természetes élőhelynek.

Amikor Madagaszkár 150 millió évvel ezelőtt elszakadt az afrikai szárazföldtől, növényei és állatai az Indiai-óceán földrajzi elszigeteltségében fejlődtek ki. Madagaszkáron nem voltak elefántok, zsiráfok, orrszarvúak vagy más nagytestű emlősök, mint amilyenek ma a szárazföldön élnek. Voltak viszont vízilovak.

A nagyjából tehénméretű törpe- vagy madagaszkári víziló jóval kisebb volt, mint négytonnás unokatestvére, a közönséges víziló. A madagaszkári víziló még így is a sziget legnagyobb szárazföldi állatai közé tartozott a nílusi krokodilokkal és a röpképtelen és hatalmas elefántmadárral együtt.

„Ezek a vízilovak valószínűleg hasonlítottak a mai titokzatos és veszélyeztetett törpevízilovakra, amelyek Nyugat-Afrika Libéria és Guinea erdeiben és mocsaraiban élnek" - mondta Brooke Crowley, az UC geotudományok és antropológia professzora, a tanulmány vezető szerzője.

„Ökológiai szempontból úgy gondoljuk, hogy a madagaszkári törpe vízilovak nagyon közel álltak a nyugat-afrikai erdőkben élő törpevízilovakhoz" - mondta Crowley.

Crowley és kutatótársai a több mint 1000 évvel ezelőtt kihalt madagaszkári törpevízilovak csontjaiban talált stabil szén és nitrogén izotópos elemzését végezték el. Ezek az izotópok, amelyek az állatok csontjaiban találhatók, ujjlenyomatot hagynak az általuk elfogyasztott táplálékról. Ez pedig nyomokat szolgáltat a kedvelt élőhelyeikről.

Így derült fény arra, hogy ezek az állatok inkább az erdőket kedvelték és nem a nyílt legelőket, ahogy ma élő nagyobb rokonaik, a közönséges vízilovak.