Tulajdonképpen minden megvan, szex, közös programok, csak éppen nem mondjátok ki, hogy összetartoztok. Röviden: ő hintáztat, te reménykedsz. Tényleg ezt akarod? Elmondjuk a jeleket, hogyan láss tisztábban.

Van abban valami ijesztő, amikor a hivatalosan fel nem vállalt szerelemre már külön szó is van. Situationship. Hogy is fordítsam: együtt ellötyögés, vagyunk is meg nem is, majd kialakul, ez bonyolult stb. Nem, ez nem ugyanaz, mint a barátság extrákkal, vagy a közösen megbeszélt, tisztázott “ez nem komoly, tart, ameddig tart”. Ezek ugyanis mind a két fél beleegyezésével történnek, legalábbis szóban. A situationship viszont kifejezetten olyan párkapcsolati forma, ahol még csak VÉLETLENÜL se mondjátok ki, hogy most hogy is álltok. Többnyire azért, mert az egyikőtök nem akar semmit, az elköteleződés gondolatától is kirázza a hideg, a másik viszont nagyon is elköteleződne, de nem mer rákérdezni, mert fél, hogy kidobják.

Az utóbbi félnek egy ilyen párkapcsolat egyfajta megrekedés, állandó, pokoli, érzelmi roston sülés. Hajsza egy olyan idillikus és mély összetartozás iránt, amely soha nem fog megtörténni. Lássuk be: nem fair.

A Hinge nevű, népszerű nemzetközi randiapplikáció nemrégiben végzett egy 12 ezer fős felmérést, amelyben arról kérdezték a résztvevőket: az elmúlt egy év során éltek-e ilyen se kint, se bent párkapcsolatban. Egyharmaduk azt mondta: igen, és nagyon bánja, hogy nem szúrta ki időben. Pedig a szakértők szerint vannak vészvillogók, hajj, de mennyire. Íme néhány. Csak észre kell venni őket.

Van két harminc körüli barátnőm. Mindketten évek óta párkapcsolatban élnek, és néha a barátjukkal közösen posztolnak az Instára. Van azonban néhány fontos különbség. Az egyik párnál csak a lány tesz ki közös képet, csak ő jelöli be a fiú nevét, csak ő biggyeszti ki tonnaszám a szívecskéket, és csak ő bújik a fiúhoz. Elvétve látni olyat, hogy a fiú akárcsak fél karral is átölelné. A másik párnál viszont nemcsak a lány, a srác is posztol, bejelöli a lányt, át is öleli, magához húzza, és SOHA nem felejti el kitenni a “withmylove" (“szerelmemmel”) hashtag-et.

Persze mondhatjuk, hogy az előbbi fiú egyszerűen csak utálja az Instát, ez még nem jelent semmit, de tény: az első pár három éve “csak” párkapcsolatban él (miközben tudom, hogy a lány már a fél karját odaadná egy eljegyzésért), a másiknál viszont már az esküvő időpontja is ki van tűzve, a lány ujján csillog a kis gyémántgyűrű.

Ez csak egy példa, de sokatmondó. Ha egy férfi (nő) tényleg, őszintén akar valakit, akkor KIMONDJA.

A szakértők szerint komoly vészvillogó, ha a párod, miközben talán kedves, aranyos, figyelmes, jó az ágyban, fantasztikus napokat-hétvégéket töltötök együtt, de láthatólag inkább egy elefántcsordával gázoltatná halálra magát, mint hogy kimondja, főleg mások előtt: a szerelme vagy, a párja vagy, a jövendőbeli házas/élettársa vagy, vagy már együtt is éltek. Sokan úgy gondolják, hogy az igazi szerelemben csak a tettek számítanak, nem a szavak, de ez nincs egészen így. Ha valaki évek óta csak tettekben van veled, de az elkötelezettségéről, és főként a továbblépési szándékáról hallgat, mint a sült hal, akkor ez bizony egy situationship. Életfogytiglani ácsingózás.