Bevallom sosem voltam nagy Golden Globe rajongó, de azt el kell ismerni, hogy csupán a 80 éves fennállása miatt kijár(t?) a tisztelet az eseménynek, amely kilencedik évtizedébe kedden – Los Angeles-i idő szerint délután 5-kor, Budapesti idő szerint szerda hajnal 1-kor – lép majd. A korábbi patinájából igencsak sokat vesztve meglehetősen bizonytalan jövő előtt áll az esemény, és az azt létrehozó szervezet, amit az is jól jelez, hogy a korábbi televíziós partner, az NBC csak erre az évre vette vissza a közvetítés jogait. Nagy a tét minden oldalon. A HFPA-nak komoly ellentmondásokat kell leküzdenie, miközben a díjátadók nézettsége az elmúlt években folyamatosan esett mindenhol, amihez a világjárvány is jelentősen hozzájárult. De még 2020-ban, a botrány kirobbanása előtt is nyolcéves mélyponthoz közelített a Golden Globe nézettsége.

Számukra most a közvetítés jövője a tét, mert ha az esemény lekerül az amerikai, és vele együtt a nemzetközi TV-csatornákról, akkor a Golden Globe menthetetlenül az érdektelenség homályába fog veszni. Komoly a tét a jelöltek számára is, mivel a stúdiók és a sztárok is a díjakra támaszkodnak a filmjeik, és így saját maguk népszerűsítésében és a streaming által tematizált világban minden fontosabb/a nézők által viszonyítási pontnak számító díj, elismerés hozhat valamit a konyhára. Vagy akár vissza is üthet, de talán megéri a kockázatot.
Mielőtt az idén várható eseményekről esne szó, nézzük, mi vezetett a brutális hanyatláshoz.

Röviden díjról és az azt odaítélő HFPA szervezetről.

Tizenhat évvel az első Oscar-díj átadót követően a brit Daily Mail tudósítójának vezetésével 1943-ban több újságíró életre hívta a Hollywood Foreign Correspondents Association-t (Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetsége), amely mottóját így fogalmazta meg: Egység vallási vagy faji megkülönböztetés nélkül. Az alapítók eleinte magánházakban tartottak informális összejöveteleket. Az indulás évei igen keservesnek voltak mondhatóak, mivel akkoriban az amerikai filmipar még nem értékelte megfelelően a külföldi piacok fontosságát és a szervezet által alapított díjat senki sem vette igazán komolyan; bár az első díjátadónak, amit 1944 januárjában tartottak, a 20th Century Fox adott otthont. Ahogy a tagság lassan növekedésnek indult, és a stúdiók is elkezdtek felfigyelni a nemzetközi területekre, a fontosabb eseményekhez már rangosabb helyszínt próbált találni a szövetség, amely a kiemelt rendezvényeit a Beverly Hills Hotelben és Hollywood Roosevelt Hotelben tartotta.

A szövetség első különleges eseménye egy 1947 decemberében tartott ebéd volt, amelyen Harry M. Warnert, a Warner Bros. elnökét tüntették ki humanitárius munkája, a Barátság vonat kiemelkedő támogatásáért. A szerelvény Hollywoodból indulva élelmiszert, ruhát és orvosi felszerelést gyűjtött az Európai rászorulóknak.

A gondtalan építkezés évei nem tartottak sokáig, mivel 1950-ben, saját mottójukkal szembe menve, a tagság közötti eltérő gondolkodási különbségek – ez volt a Hollywood-i feketelisták politikailag nagyon megosztó korszaka – a szervezeten belüli szakadáshoz vezettek, létrehozva The Hollywood Foreign Correspondents Association (Hollywoodi Külföldi Tudósítók Egyesülete) és a Foreign Press Association of Hollywood (Hollywood-i Külföldi Sajtó Egyesület) formációkat.
A két szervezet egymás mellett létezett, és a díjaikat is rendületlenül átadták. Az egyik csoport a Golden Globe-kat, a másik Henriettákat osztott, ez utóbbi – szerényen – az elnökükről, Henry Grisről kapta a nevét. A széthúzás 1955-ben ért véget, amikor az újságírók újra egyesültek The Hollywood Foreign Press Association (Hollywood-i Külföldi Sajtó Egyesület) néven, a tagságra vonatkozó határozott irányelvekkel és követelményekkel.
Az újraegyesítést követően az NBC az 1950-es évek végén kezdte el közvetíteni a díjátadót Los Angelesben, majd 1964-től az USA-ban is. Ám a botrányok már ekkor is gyakran beárnyékolták a szövetség tevékenységét.

1968-ban például a Federal Communications Commission (Szövetségi Kommunikációs Bizottság) szerint a műsor „félrevezette a nyilvánosságot a győztesek meghatározásának módját illetően”. A vádak között szerepelt, hogy a díjazottokat lobby alapján határozták meg. A HFPA előre tájékoztatva arra ösztönözte a sztárokat, hogy jelenjenek meg a díjátadón, mert ha valaki távol marad, akkor olyat neveznek meg nyertesnek helyette, aki meg is jelent. Az FCC elmarasztalta az NBC-t is a botrányban való részvétele miatt, így azt követően 1968-72-ig nem közvetítette senki a díjátadót. Az 1972-ben újraindult közvetítéseket 78-ban vette vissza az NBC, hogy a következő évben újra visszalépjen, így megint kimaradt egy év. Szóval igen hektikus évek voltak már a koraiak is – amelyek részleteibe nem megyek bele.

Pedig a népszerűség érdekében akkoriban a szövetség ettől függetlenül igen sok érdekes újítással is előállt. A stúdiók körében például nagyon népszerű volt a World Favorites-díj, amely a világ több mint 900 újságjának, magazinjának és rádióállomásának megkérdezésével hozott eredményt. A kitüntetettek között volt, többek között, Tony Curtis, Marilyn Monroe és Doris Day is. Szintén kedvelt események voltak a „bon voyage” interjú-ebédek, ahol olyan színészekkel és színésznőkkel beszélgettek, akik a tagok által képviselt országokba indultak filmet forgatni. Ezek mára teljesen elhaltak. Csupán az 1952-ben létrejött Cecil B. DeMille-díj létezik, ami a GG életműdíja, és a „szórakoztatóiparban nyújtott kiemelkedő teljesítményért” ítélik oda, amit a névadója vehetett át először, majd 1953-ban Walt Disney folytatta a sort. A díjat tavaly nem adták át, azt megelőzően Jane Fonda kapta, az idén pedig Eddie Murphy veheti majd át, aki eddig hat jelöléssel és két díjjal is büszkélkedhet.

A ’70-’80-as években az esemény már rangosnak volt mondható, amit az 1979-ben, a Bob és Harvey Winstein alapította Miramax Films igyekezett még tovább emelni. Harvey a '80-as évek végén, amikor a filmgyártásba is belekezdett, megérezte, hogy filmjeinek GG-jelöléseivel és díjaival komoly nyomást érhet el az Oscar-versenyben. A '90-es évek elejétől már jelentős hatása volt a tagság véleményének kialakításában, és hozzá köthető, hogy az Oscar-előszobájának is ebben az időben kezdték el tudatosan „nevezni” az eseményt. A korábbi GG közvetítések alkalmával mindenki láthatta, hogy a színpad előtti legjobb asztal főhelyén rendre, a mára börtönbüntetését töltő producer foglalt helyet.

A botrány

Az eseményre az atombombát 2021-ben, közvetlenül a díjátadó előtt az LA Times dobta le két megsemmisítő leleplező cikkel. Az első cikkben azt kifogásolták, hogy a kb. 90 tag, akiknek Los Angeles-be delegált, a filmszakmáról nem amerikai kiadványoknak író újságíróknak kellene lenniük, névsora nem publikus. Az erőfeszítéseik nyomán annyit sikerült kideríteniük, hogy HFPA egyes tagjai valóban újságírók, de akadtak köztük szép számmal színészek, producerek és társasági emberek is. Majd ezt követően azt is nyilvánosságra hozták, hogy a szervezetnek nem voltak fekete tagjai. A HFPA megpróbált azzal védekezni, hogy nem volt olyan fekete újságíró, akinek a jelentkezését visszautasították volna. Ők nem tehetnek arról, hogy afrikai ország(ok) nem delegálnak újságíró(ka)t Los Angelesbe, de ekkor már a botrányt nem lehetett megfékezni. (Ez utóbbi vádat valóban lehet igaztalannak is mondani, és a magam részéről el is fogadom a HFPA védekezését. Elég csak arra utalni, hogy a frissen újra labdarúgó világbajnok argentin válogatottat is megvádolták egyes platformok, hogy nem volt a csapatban színesbőrű játékos. Agyrém!)
A 2021 díjátadó nem túl őszinte mosolyokkal lement, ugyan, de közvetlenül utána a Netflix és a WarnerMedia vezetésével több stúdió és sok sztár fordult a szervezet ellen – Tom Cruise pl. önérzetesen látványosan visszaküldte mindhárom trófeáját –, valamint az NBC lemondta a 2022-es díjátadó közvetítését. A szakma egységesen szólította fel a HFPA-t a megújulásra.

A stúdiók és a sztárok haragjában szerintem közrejátszott egy másik fontos elem is, aki nem más, mint Ricky Gervais. A GG-nek hivatalosan a 39. eseménytől voltak műsorvezetői, először Linda Gray és Robert Preston személyében. Igaz 1996-2009 között nem voltak, majd érkezett Ricky Gervais, aki – megkérdőjelezhető viccességgel – sajátos stílusban küldte el komplett Hwoodot melegebb éghajlatra. Érdemes figyelni a sztárok reakcióit az első felkonfja alatt. (Azzal üdvözöl mindenkit, hogy a mosolygó arcokat látva milyen remek munkát végeztek a plasztikai sebészek, akik nála pénisz kisebbítést hajtottak végre.) Már az első alkalommal sem fogadta osztatlan lelkesedés a monológját és a hozzáállását, de a HFPA szerint remek volt, így visszahívták és a második és a harmadik alkalommal még inkább felbátorodott Ricky többek szemében, leginkább a stúdiók öltönyöseiben, váltott ki komoly ellenérzéseket. Nem Ricky poénjai ellen vagyok, bár nem rajongok értük, hanem a HFPA diszkrepanciáját nem értettem már akkor sem. Adott egy szervezet, amely a Hollywood-i stúdiók jóindulatának köszönheti a létezését. Külön a számukra szerveznek sajtóeseményeket, utaztatják őket teljes ellátással a forgatási helyszínekre, a díjátadójukon felvonultatják a sztárjaikat, amelynek az értékesített közvetítési jogai a szervezet bevételének kb. 90-95%-át teszi ki. Majd erre az eseményre meghívnak egy műsorvezetőt, aki kvázi verbálisan inzultálja a komplett álomgyári élvonalat, többször is. Mintha a főnököd születésnapjára egy doboz hónaljszagot vinnél ajándékba. Nem a siker receptje, lássuk be.
A tavalyi díjátadót igen minimál módon, a Twitteren „közvetítették”, se vörös szőnyeg, se meghívott vendégek, ahol Jamie Lee Curtis volt az egyetlen híresség, aki „megjelent” virtuálisan, videóüzenetben. A szakma összességétől inkább érdektelenség övezte, mint megvetés, bár néhány díjazott lelkes kommentben üdvözölte az elismerését. A legnagyobbat a Pose szereplője, MJ Rodriguez ment, aki történelmet írt, mint az első transznemű színész, aki Golden Globe-ot nyert. Illetve Ariana DeBose, aki a West Side Storyban nyújtott alakításáért a legjobb női mellékszereplő díját nyerte el, queerként, a díjátadót követő Instagram-posztjában arról írt, hogy noha köszöni a díjat, de van még bőven tennivaló a HFPA előtt.

Nos, a HFPA valóban próbálkozott és többször is megpróbált a sajtóban az ezekről szóló hírekkel hatást elérni, de összeségében egyiknek sem volt jelentős visszhangja. A legjelentősebb hír a 103 új, az Egyesült Államokon kívüli szavazó bevonása volt, amelyre először került sor a díj történetében. A rendes HFPA-tag Návai/Skorka Anikó mellett így kapott lehetőséget hazánkból Csákvári Géza is a szavazásra, valamint az afrikai filmrajongókat hat nigériai, két kenyai és 1-1 dél-afrikai, egyiptomi, ghánai és nigeri újságíró is képviseli – hogy a filmeket és a TV-sorozatokat ők miként látták, az izgalmas kérdés. A szavazók így 62 különböző országot képviselnek, és a GG szavazóinak 52 százaléka nő, 51,5 százalékuk pedig fajilag és etnikailag sokszínű.

A 80. díjátadó

Az idei ceremónián a HFPA már a műsorvezetővel is a sokszínűség látszatát igyekszik tovább erősíteni, felkérve azt a Jerrod Carmichaelt, akit a SNL-ből (is) lehet ismerni. A 2022-ben másságát az Emmy-díjas Rothaniel című műsorában megvalló 36 éves komikus már az általános iskolában kitűnt tehetségével. 20 évesen költözött Los Angelesbe, ahol a Stand-up világában a ranglétrát megmászva szerzett hírnevet magának. Első komolyabb előadását a Love at the Store-t 2014-ben Spike Lee rendezte meg az HBO számára. De közreműködik forgatókönyvíróként a Jamie Foxx és QT Django/Zorro projektjében is. Előadásaiban rendszeresen utal nehéz gyermekkorára, de bátran nyúl a LGBTQ, a fegyverviselési és a politikai témákhoz is. Kíváncsi vagyok a produkciójára, talán nem lesz annyira megosztó, mint Gervais volt.

A várható díjátadók névsora jelenleg így néz ki: Quentin Tarantino, Ana de Armas, Ana Gasteyer, Billy Porter, Colman Domingo, Jamie Lee Curtis, Michaela Jaé Rodriguez, Natasha Lyonne, Nicole Byer, Niecy Nash-Betts és Tracy Morgan. Azon nem érdemes csodálkozni, hogy a névsor többsége az NBC saját műsoraiból érkezik. Ezen felül biztosan(?) megjelenik az eseményen az idei Cecil B. DeMille-díjas Eddie Murphy, aki filmes munkásságáért kap elismerést, valamint a televíziós iparág számára 2019-ben alapított Carol Burnett-díj idei kitüntetettje, Ryan Murphy, aki, többek között, az Amerikai Horror Story, a Kés/alatt és a Glee – Sztárok leszünk ötletgazda producere.

Noha HFPA az elmúlt hónapokban folyamatosan azt próbálta bizonygatni, hogy a szavazói köre diverzifikálódott, az idei jelöltek láttán én ezt nem igazán látom érvényesülni. A nagy megújulás közepette a Legjobb film – Dráma és a Vígjáték/Musical kategóriákkal sem sikerült leszámolni, holott ez a tagolás szerintem már igencsak idejétmúlt. Így eshetett meg, újfent, hogy az Avatar: A víz útja, az Elvis és a Top Gun: Maverick is a dráma kategóriában, míg A szomorúság háromszöge, A sziget szellemei és a Minden, mindenhol, mindenkor a vígjáték/musical kategóriában kapott jelölést. Azért ez tényleg vicc! Legalább az Elvist és A szomorúság háromszögét megcserélhették volna – jaj, de ezt nem lehetett, mert a szavazók nem így döntöttek. Egészen biztosan. (Ez most szarkazmus volt? – Igen Sheldon, az volt!) Nyilván az sem irányított döntés, hogy a Top Gun: Maverick kapott jelölést, de a film A-listás sztárja/producere nem került be a Legjobb drámai színész kategóriába. Helyette a tavaly november 18-án mindössze 5(!) amerikai moziban bemutatott The Inspection Amerikában is szinte ismeretlen főszereplője Jeremy Pope érdemelte ki a jelölést. Arra már ki sem térek, hogy milyen vicces volt a Vígjáték/Musical kategóriában alakításra jelölt Ralph Fiennes A menüben, vagy Colin Farrell A sziget szellemeiben. Szakadtam a röhögéstől az alakításaik láttán.

Sokan arra számítottak, hogy a Hollywood-i csicskalángos osztó Will Smith számára, az Emancipációban nyújtott alakításáért a GG hozhatja el a rehabilitáció első fejezetét, de ez elmaradt – hála istennek. De, ha már rehabilitáció, akkor örömteli Brendan Fraser feltünése, aki A bálna című filmben nyújtott alakításáért a Legjobb drámai színész kategóriában kapott jelölést. Csakhogy, Fraser még 2018-ban kijelentette, hogy a HFPA minden rendezvényétől távol tartja magát, mivel a korábbi elnök, Philip Berk szexuálisan zaklatta őt még 2003 nyarán, amikor egy a Beverly Hills Hotelben tartott ebéden vett részt. Berk, aki 44 évig volt tagja a szervezetnek, és egykor nyolc cikluson át az elnöke is, hevesen cáfolta Fraser állítását. Ettől függetlenül, egy sikeres magyar producer meghívására egykor Magyarországon is járt korábbi elnököt, a közelmúltban kizárták a szervezetből. Az ok a tagtársainak küldött nyilvánosságra került e-mail, amelyben a Black Lives Matter mozgalmat „rasszista gyűlöletmozgalomnak” nevezte, és bírálta a BLM társalapítóját, Patrisse Cullors-t, amiért „házat mert vásárolni” a Los Angelest és Malibut elválasztó, sztárok által igen kedvelt Topanga Canyonban.

Till - Igazságot a fiamnak

A #MeToo mozgalom támogatói pedig minden bizonnyal a Sarah Polley rendezésében Frances McDormand, Claire Foy, Jessie Buckley és Rooney Mara főszereplésével készült Women Talking csupán forgatókönyv és filmzene jelölését fogják számonkérni. Holott az amish közösségben elkövetett szexuális visszaélésekről szóló film már több amerikai fesztiválon és szervezetnél is Az év filmje lett. Azon meg, a HFPA korábbi történetének ismeretében, végképp nem lehet meglepődni, hogy a New York Times Harvey Weinstein-ügyének felgöngyölítéséről szóló, valós eseményeken alapuló Azt mondta mindössze egy jelölést kapott Carey Mulligan révén, akit a Legjobb női mellékszereplő kategóriában jelöltek.