A világ legnagyobb futballklubjai sikert sikerre halmoznak a pályán, mégis katasztrofálisan teljesítenek üzletileg. Mi ennek az oka és hogyan tudják elkerülni a csődöt a klubok? Magyar és külföldi kutatók közösen keresték a válaszokat.

Mi köti össze a világ legsikeresebb futballklubjait a szocializmus mamutvállalataival, a budapesti tömegközlekedéssel vagy a bankszektorral? A kreatív válaszok tárháza végtelen, de az az egyik közös vonás bennük, hogy

mindannyian túl nagyok ahhoz, hogy elbukjanak, frappáns angol kifejezéssel élve: too big to fail.

Miért működnek veszteségesen a legnagyobb klubok, miközben rendkívül sikeresek a sportban? És ha ilyen rossz a gazdálkodásuk, akkor miért nem mennek csődbe? Az elmúlt években egy nemzetközi kutatócsoport vizsgálta a témát, magyar részvétel mellett. Az eredményeiket összegző kötetet pénteken mutatták be a Budapesti Corvinus Egyetemen.

Felpuhulnak a korlátok

A fenti jelenséget puha költségvetési korlátnak hívják, amit egy magyar közgazdászprofesszor, a tavaly elhunyt Kornai János fogalmazott meg először. Kornai a nyolcvanas évek magyar valóságából indult ki: a szocializmusban működő vállalatoknál figyelte meg, hogy a szervezetek sosem képesek felelős pénzügyi működés mellett létezni. Ennek az az oka, hogy

baj esetén mindig számíthatnak az állami segítségre, így sosem fenyegeti őket a csőd.

Ez a biztonságérzet a vállalat későbbi döntéseire is kihat, mivel sosem kell a rossz választások következményeit viselniük.

És hogy honnan jön a név? A klasszikus közgazdaságtanban a vállalat a rendelkezésre álló pénzt, időt a szigorú piaci logika szerint, azaz kemény költségvetési korlátok mellett tudja beosztani. Az állami kimentéssel ugyanakkor ezek a szabályszerűségek lassacskán érvényüket vesztik és „felpuhulnak”.

Mindenhol ott van

Az ötletet ugyan a szocializmus adta, de a puha költségvetési korlát a kapitalista rendszerekben is jelen van:

• Közszolgáltatások: működhet bármilyen rosszul a BKV, a fővárosi tömegközlekedésre mindig szükség lesz, így sosem fogja hagyni az állam, hogy a közlekedési vállalat csődbe menjen
• Bankrendszer: A legnagyobb bankok összeomlása egy egész ország gazdaságát a földbe tudná rombolni, a kormányok ezért a 2008-as válság után is súlyos adófizetői pénzeket áldoztak arra, hogy a felszínen tartsanak néhány felelőtlenül gazdálkodó, de fontos pénzintézetet.

Meglepő, de a kétes dicsőségű felsorolás végére odailleszthetjük a világ legsikeresebb futballklubjait is.

Kis országunkban persze már jól ismerjük, milyen az, amikor egész sportágakat az állam tart el, nem igazán piaci alapon. A fenntarthatatlan működés ugyanakkor a nyugat-európai klubokra is jellemző, pedig ott jóval kisebb az állami szerepvállalás. Többféle formát is ölthet a kluboknak nyújtott mentőöv, például

• kedvező áron használhatják a városi stadiont,
• szponzorokkal juttatnak nekik plusz forrást (például a stadion névhasználati jogának eladásával)
• vagy éppen nem hajtják be szigorúan a klubok adó- vagy hiteltartozását

A bevételnél már csak a fizetések nőnek jobban

Az európai futballklubok a rohamosan növekvő bevételek ellenére rendre veszteségesek maradtak és egyre nagyobb adósságokat halmoztak fel – mondta a tanulmánykötetet bemutató eseményen Klaus Nielsen, a londoni Birkbeck University professzora. Egy 2010-es UEFA-felmérés szerint például

az európai topklubok több mint fele veszteségesen működött, miközben az esetek negyedében a játékosfizetésekre 20 százalékkal többet költöttek, mint a szervezet teljes jövedelme.

Angliában pedig 1992-2007 között hiába nőtt 900 százalékkal az élvonalbeli klubok bevétele, a fizetések még ennél is nagyobb mértékben szaladtak meg.

Sport vs. üzlet

Miért nem képesek a sportklubok fenntartható üzleti működésre beállni? Bernt Arne Bertheussen, a norvég Tromsøi Egyetem professzora szerint azért, mert egy sajátos hibrid logika szerint működnek:

• egyszerre kell jól teljesíteniük a sport területén
• miközben pénzügyileg is felszínen kell maradniuk

A két logika gyakran kerül összetűzésbe egymással, általában pedig a sporteredmények szempontja nyer. Ahhoz kapcsolódik nagyobb érzelmi töltet, amit a szurkolók felől érkező nyomás, győzelmi kényszer is felerősít.

Ezt a kettősséget érzékelteti egy dán élvonalbeli futballklub vezetőjének nyilatkozata, amit Klaus Nielsen idézett:

„Ha az lenne a menedzsment célja, hogy megbízható üzletet vigyünk, akkor a bajnokság 8. helyére pályáznánk és talán még egy kis profitot is elérnénk. De egyikünk sem ezért vállalta a munkát. Inkább küzdünk élet-halál harcban az érmekért.”

A pénzügyileg fenntartható működést ráadásul a tulajdonosok sem szokták előírni: gyakran befektetés helyett inkább hobbiként gondolnak az érdekeltségeikre. Nincsenek nyereségességi elvárásaik, így azt sem bánják, ha viszik a pénzt a klubok, mivel a futballal járó presztízs kárpótolja őket.