Alig van átjárás a mulatós és más műfajok között, pedig egyébként egyre jobban elmosódnak a zenei és generációs határok

Az idei Music Hungary konferencia programjának kurátora Kamau Makumi volt, aki a Zene és az ember cím alatt fogta össze a programokat. Mint Weyer Balázs, a szövetség elnöke a megnyitóban elmondta, most olyan témák is előkerültek, amelyek a konferencia tízéves történetében még soha.

Ilyen volt például a mulatós zene is, amiről Párhuzamos valóságok címmel szólt egy tanulságos beszélgetés – hiszen alig van átjárás a mulatós és más műfajok között. Igaz, hogy a panel egyik tagja Köteles István volt, aki beat- és rockzenészként kezdte a pályáját. Mint mesélte, készített egy punklemezt is Vidéki élet címmel, amiről a Hungarotonban azt mondták, hogy mivel van már Bikini és Beatrice, ezt nem fogják kiadni – de ha olyat hoz, mint az akkoriban nagyon sikeres 3+2, az megjelenhet. Készített egy demót (ami szerinte inkább táncdalokat tartalmazott, nem annyira mulatóst), amiből aztán szeretett volna egy jobb minőségű verziót is felvenni, de a Hungaroton a demó megjelenéséhez ragaszkodott. Ez lett a Betli Duó első kiadványa, amit aztán a máig aktív Dupla KáVé követett Váradi Jenővel.

Köteles István elmondta, hogy szerinte egy pop- vagy rockzenekar általában 5-6 évig tud működni, a mulatós műfajban viszont akár évtizedeken keresztül fenn lehet maradni “anyagilag sikeres, független zenészként”. Ő egyébként nem szereti a szerinte lekicsinylő “mulatós” elnevezést, ehelyett a “vidéki zene” nevet javasolja – már csak azért is, mert szerinte a legjobb párhuzam erre a műfajra az amerikai country.

Van számos párhuzam a régióban is, mint arról Bali Dávid, a Believe Digital munkatársa beszélt: a romániai manele, a szerb turbofolk, a bolgár chalga stb. (szerinte egyébként ezek közül az országok közül nálunk a legnagyobb a frusztráció a műfajjal kapcsolatban). Ezek a neten elsősorban a YouTube-on élnek, ahol a videók által nemcsak a zene jut el a közönséghez, hanem ezek egyben dokumentálják is a közösség életét, inspirálják a résztvevőket. Ugyanakkor úgy látja, hogy manapság egyre inkább keresi ezeket a műfajokat a közönség a stream oldalakon is, ahol a Discovery Mode sokat segít nekik abban, hogy milliókhoz jussanak el.

Mint az a magyar zene arányát különböző médiákban vizsgáló előadásban is elhangzott, a zenei televíziók elsősorban a mulatós műfajt juttatják el a közönséghez. Bíró Zsolt elmondta, a Zenebutik adó kezdetben inkább a popzenére koncentrált, azonban a nézettségmérések tanulságai alapján eltolódott ebbe az irányba. Mint mondta, a “középkorú hölgyek” nézik elsősorban ezeket a zenei csatornákat; a fiatal felnőttek nem akarnak arra várni, hogy majd a tévé lejátssza a kedvenc klipjüket, így ők az online, on-demand világba mentek át.

Szó esett arról is, hogy a műfajban vannak olyan örökzöld dalok, amelyek “évtizedeket túlélnek”. Bíró Zsolt megfigyelése szerint ha egy rendezvényen több mulatós zenekar is fellép, a műsorlista kb. 80%-ban ugyanaz mindegyiknél. Az új előadók is úgy tudnak bekerülni ebbe a világba, hogy ezeket a dalokat játsszák; ezzel szemben pl. a feltörekvő rockzenekarok a saját (a közönség által értelemszerűen még nem ismert) dalaikat játsszák, amivel “eleve hátrányból” indulnak – mutatott rá egy fontos különbségre Bali Dávid.

Ugyanakkor azzal mindenki egyetértett, hogy egy előadó akkor tud hosszú távon fennmaradni és “életművet hagyni maga után”, ha saját szerzeményekkel is előáll. Köteles István például elmondta, hogy a Dupla KáVé kiadványainak és fellépéseinek kb. 50%-ában saját dalokat játszik. Bali Dávid beszélt arról is, hogy a digitális szolgáltatóknál komoly gondokat okoz, hogy az említett kelet-európai műfajokban “nem igazán van jelen a szerzőiség”.

Az átjárás már említett hiányát a Sláger TV próbálta orvosolni egy-két próbálkozással – mondta Fái András producer: összehoztak közös dalra pl. cigányzenészt és rockzenészt; de crossover dal volt Kis Grófo és Pixa hatalmas sikert aratott Bulibárója is. Ugyanakkor ezek inkább egyszeri alkalmak voltak, nem lett belőlük valódi crossover műfaj.

Pedig egyébként a műfajok közötti átjárás kifejezetten jellemző a mai zenei életre – erről szólt a konferencia egy másik beszélgetése.

Pontosabban egyrészt nagyon is fontosak a műfajok, nem véletlenül kell a digitális szolgáltatóknál a feltöltésnél megadni elsődleges és másodlagos műfajokat. Mint Bali Dávid elmondta, a digitális terjesztőknél “a műfajmegjelölések lekövetése a munkaidőnk nagy részét teszi ki”, hiszen a nagy boltok folyamatosan alakítják ezeket. A Spotify például csak nemrég óta számítja külön, önálló műfajnak az említett manelét; ennek bevezetését összekötötték kurátorok által összeállított playlistek létrehozásával, nyilvánvalóan azért, hogy megnyerjenek maguknak egy fontos felhasználói bázist.

Nem érdemes a műfajmegjelöléssel “trükközni”, pl. trendi stílusba besorolni egy dalt csak azért, hogy hátha majd akkor az algoritmus előnyben részesíti, mert ez biztos ki fog derülni és káros lesz az előadóra nézve, extrém esetben akár a zene törléséhez is vezethet – mondta el Pintér Virág (YouTube specialista, The State 51 Conspiracy).

Másrészt viszont az egyes műfajokat elválasztó éles (és gyakran értékítéletekkel párosuló) határok mára elmosódtak – mondta Bali Dávid. Ez persze szubkultúránként változik, valamint vannak olyan műfajok, közegek, amelyek számára idegen a stream szolgáltatók világa, pl. a niche gitárzenei műfajok vagy akár a kortárs jazz.

A beszélgetésen arról is sok szó esett, hogy a generációs határok is elmosódnak. Az idősebbek is hallgatnak aktuális popzenét (pl. Billie Eilisht), és a fiatalokhoz is eljutnak az idősebbek zenéi (amire persze eminens példa a Reptér című dal befutása a TikTokon) – mondta Sebestény-Gallasz Enikő (WMMusicDistribution). Ők a náluk lévő előadókat mindig biztatják, hogy nézzék az analitikát, hiszen sokszor előfordul, hogy azt hiszik, hogy tudják, kikből áll a közönségük, és kiderül, hogy nem (vagy nem csak) azokból. Például lehet, hogy egy zenekar azt gondolja, hogy azért vannak szülők a koncertjeiken, hogy a tinédzser gyerekeiket elkísérjék, de lehetséges, hogy valójában nekik maguknak tetszik a zene.