November elsejéig tekinthető meg a Hova lett? – Kiállítás a magyar poptörténelem legendás lemezborítóiból című tárlat a Főfotóban (Baross utca 10.). A Bikini legendás, 1983-as albumának címét vették kölcsön, stílszerű lett volna ennek az albumnak az eredeti fotóját (Bernáth Sándor képe) is kiállítani, de ezt sajnos nem láttuk. És még sok minden mást sem, mert ez egy kamarakiállítás, ami arra mindenképpen jó, hogy kedvet csináljon a magyar poplemezkiadás 55 éves történetét bemutató nagyszabású tárlathoz.

55 éve jelennek meg poplemezek hazánkban, 1967-ben került a boltokba az Ezek a fiatalok című beatfilm, többek között az Illés, a Metro, az Omega felvételeiből. Igen, ha akarjuk, ez volt az első magyar poplemez, de aki másképp számol, annak az Omega 1968-as Trombitás Frédije az, ezen Szalay Zoltán híres, a természet lágy ölén készült munkája látható.

A Főfotó kiállítása ezekre a képekre, évfordulókra nem reflektál, lényegesen kisebb fesztávval valósult meg a koncepció. Alig több mint egy tucatnyi képet láthatunk a falakon, így természetesen nem is alkalmas a tárlat arra, hogy megmutasson trendeket, korszakokat a magyar popkultúra arculati elemeinek változásaiból. A kiállítás inkább afféle kedvcsináló, amely nem kontextualizálja a képeket, nem mutat fel alkotói periódusokat, tervezői életműveket. Ez a néhány kép csak felvillanás,

az 1980-as évek néhány ikonikus képét láthatjuk.

Lefuttathatnánk csak az úgynevezett egyenkislemezek fontjainak fejlődését is – mindezt párhuzamba állítva a filmplakátok tipográfiáival. Vagy elővehetnénk olyan borítóterveket, amelyeket anno visszadobott a Képző- és Iparművészeti Lektorátus vagy a Hanglemezgyár… Megismerhettük volna Szykszian Wanda, Díner Tamás, Vértes György képeit, akár a borítókon szereplő fotók más szögből készült változatait, szettjeit.

Mennyi történet van ezekben a borítókban!

Halász Judit első lemezét (Kép a tükörben, 1973) az arcfestés miatt „túl hippisnek” találta a Hanglemezgyár, ezért a rajzok „lekerültek” a művésznő arcáról. De közismert, hogy Szörényi és Bródy 1980-as szólólemezei egyetlen dupla albumban jelentek volna meg Szykszian Wanda azonos technikával és szögben készült grafikáival, de Erdős Péter, a „popcenzor és popcézár” ravasz módon két önálló lemezzel egymás ellenében megfutatta a két alkotót. Bródy Hungarian Blues című lemeze olyan dalokkal, mint a Földvár felé félúton, a Filléres emlékeim, a Személyi igazolvány sokkal sikeresebb lett, mint Szörényi Hazatérés című bonyolultabb, rétegzettebb alkotása. Milyen jó lett volna látni az eredeti, egybeszerkesztett tervet! Persze ezt a kiállítást a Műcsarnokban lehetne leginkább kivitelezni, ott, ahol annak idején Gulyás Gábor kurátori tervei alapján bemutatták a Bizottság együttes képzőművészeti kiterjesztéseit.