Pótvizsga rovatunkban ezúttal Sean Penn 2001-es rendezése, Az ígéret megszállottja került sorra, aminek a legkisebb mellékszerepeiben is olyan neves sztárok láthatóak, mint Helen Mirren, Benicio Del Toro, vagy épp Mickey Rourke.

2021 tavaszán indult el itt a PORT.hu hasábjain egy új cikksorozat Pótvizsga címmel, amelyben a szerkesztőség tagjai vallják be töredelmesen azt, hogy éveken keresztül úgy írtunk cikkeket számos kultfilmről, hogy valójában nem is láttuk azokat! A magam részéről az elmúlt hónapokban csupa olyan régi adósságomat törlesztettem, mint A remény rabjai, A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső, a David Lynch-féle Dűne, a Fegyvernepper, Az ördög ügyvédje, a Csapd le csacsi!, A nagy Lebowski, a Szép lányok, ne sírjatok!, a Szamárköhögés,  az Egészséges erotika, a Beetlejuice – Kísértethistória, a Kapj el, ha tudsz!, a Halálsoron, A tizedes meg a többiek, a Megáll az idő, a Nincs bocsánat, az Eldorádó és A sebhelyesarcú, a Top Gun, az Egy becsületbeli ügy és a Truman show megtekintése, most pedig Jack Nicholson 2001-es zsarudrámája, Az ígéret megszállottja következett a sorban. Hogy miért pont ez? Mert váratlanul felbukkant a Netflix legnézettebb produkciói között, mi pedig

hirtelen azt hittük a szerkesztőségben, mégiscsak volt az a pénz, amiért a 2010-ben nyugdíjba vonult, 85 éves Nicholson leforgatott egy új filmet!

Aztán persze gyorsan kiderült, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Egyszerűen csak sok embernek kimaradhatott hozzám hasonlóan ez a 2001-es gyöngyszem, és mivel a sorozatgyilkosos krimik amúgy is forró témának számítanak mostanság, a Netflix algoritmusa boldog-boldogtalannak feldobálta Az ígéret megszállottját, és jó páran rá is haraptak, amikor meglátták a bajszos Jack Nicholson morcos fejét a sejtelmes barnásvörösben úszó ajánlóképen...

Azért jó dolog a Pótvizsga rovat (mármint azon túl, hogy bepótolok olyan kultikus alkotásokat, amiket egy magára valamit is adó, film-színház-muzsika vonalon dolgozó újságírónak kutya kötelessége ismernie), hogy nosztalgikus időutazásra indulhatok boldogult úrfikoromba kideríteni,

hogy a fenébe történhetett meg az, hogy már filmrajongó sihederként is kimaradt anno nálam ilyen sok kultfilm.

Az ígéret megszállottja a 2001-es amerikai premierhez képest csak egy évvel később, 2002. április 11-én került a mozikba. Ekkoriban már az ELTÉ-re jártam, és guvadt szemekkel bújtam a Pesti Estet, hogy mikor, hol, mit lehet olcsó mozijeggyel elcsípni. Emlékeim szerint Schwarzenegger új filmje, Az igazság nevében tartotta lázban ekkortájt az ismerősi körömet, de sok mozi játszotta még az előző év legnagyobb durranásait, például a hozzánk csak januárban megérkező A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetségét, a februárban bemutatott Ocean's Elevent és a nálunk csak szintén ekkortól látható Egy csodálatos elmét, valamint a márciusra csúszott A Sólyom végveszélybent és A pokolbólt. 2002 tavaszán már mindenki tűkön ülve várta A klónok támadása májusi világpremierjét (ráadásul ekkoriban az HBO mindössze 1 év csúszással levetített minden hollywoodi kasszasikert, örök hála nekik minden filmrajongó, csóró diák nevében!),

úgyhogy egy ennyire kiélezett mezőnyben nálam egyszerűen elsikkadt a már 2002-ben is iszonyúan öregnek és fáradtnak tűnő Jack Nicholson új filmje.

Pedig még csak ezután jöttek az olyan emlékezetes hattyúdalai, mint a Schmidt története, A tégla és A bakancslista...