45 éve mutatták be minden idők egyik legjobb romantikus komédiáját, az Annie Hallt, Woody Allen első és eddig egyetlen Oscar-díjas filmjét, amely a Csillagok háborúja elől hozta el a szobrot.

• Az eredeti büdzsé mindössze 3 millió dollár volt, ami 4-re duzzadt a forgatás végére. A stáb kisebb-nagyobb megszakításokkal 10 hónapig dolgozott. Egy alkalommal vagy 200 statiszta várt a Coney Islanden a forgatásra, végül hazaküldték őket, mert Allen nem érzett magában elég inspirációt a munkához.
• A sztorit részben Allen és a főszerepet alakító Diane Keaton korábbi élettársi kapcsolata inspirálta, amire a főhősnő neve (Annie Hall) is utal, Keatont ugyanis Diane Hallként anyakönyvezték. Az Annie ráadásul a Diane egyik becézett verziója, még ha a való életben senki nem hívta is így Keatont. A karakterben ugyanakkor benne van Allen másik exe, Judy Henske folkénekes is, ugyanis mind Annie, mind Henske Chippewa Fallsból származik.
• Allen eredetileg az Anhedonia munkacímet adta filmjének – a kifejezéssel azokat illetik, akik semmit nem tudnak élvezni. A United Artist érthető módon nem volt kibékülve ezzel a címmel, ezért a Los Angeles-i Filmfesztivál előtt három héttel lecserélték az Annie Hallra. Korábban felmerült még az It Had to Be Jew (Zsidónak kellett lennie), a Rollercoaster Named Desire (A vágy hullámvasútja) és a Me and My Goy (Én és a gojom) is.

• Allen először krimiként álmodta meg a filmet, és a romantikus rész csak egy mellékszál lett volna. A szkript átírásakor végül a bűnügyi részt kivette, és később Marshall Brickmannel közösen újrahasznosította az 1993-as Rejtélyes manhattani halálesetben.
• Kikerült egy másik, már leforgatott epizód is a filmből, amikor Annie és Alvy egy fantáziajelenetben meglátogatják a poklot. A rendező végül 20 évvel később, az 1997-es Agyament Harryben vette újra elő az ötletet.
• Leforgott az a jelenet is, amelyben egy közlekedési jelzőtábla arra biztatja Alvyt, hogy keresse fel Annie-t Kaliforniában. Allen később annyira giccsesnek érezte a képsort, hogy szó szerint beledobta a folyóba. Az ötlet végül a Steve Martin-féle L. A. Story – Az őrült városban valósult meg.

• A poénok, amiket a főszereplő a Wisconsini Egyetem, illetve a The Dick Cavett Show közönségének előad, Woody Allen saját stand-upos múltjából származnak.
• Az Annie által viselt összeállítások, amelyek egy rövid divathullámot inspiráltak, Keaton saját ruhái voltak.
• Allen és Keaton közt jó volt a kémia, annyira, hogy nehezen tudták megállni a nevetést a közös jeleneteikben. A homáros részben például, ahol elmászkálnak a rákok, szinte semmit nem kellett színészkedniük, mert amúgy is spontán dőltek a röhögéstől.
• A jelenet, amelyben Alvy beletüsszent a kokainba, véletlen baleset volt, és látva a sikerét a tesztvetítéseken, Allen benne hagyta a filmben, sőt utána hozzá kellett még tennie néhány részletet, hogy a nézők kinevethessék magukat, és ne maradjanak le a következő pár poénról.