A Kossuth-díjas alkotót, a Magyar PEN Club tiszteletbeli örökös elnökét otthonában érte a halál – közölte a hírt a Magyar PEN Club és a család nevében Turczi István, a Parnasszus főszerkesztője.

Görgey Gábor, születési nevén Görgey Arthur, 1929. november 22-én született Budapesten, a híres Görgey család leszármazottjaként, dédnagybátyja az 1848-49-es szabadságharc honvédseregének főparancsnoka, Görgey Artúr volt. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem német-angol szakán kezdte meg 1948-ban, ám egy évre rá ott kellett hagyja az egyetemet, majd hamarosan kitelepítették származása miatt. Csak 1954-ben térhetett vissza Budapestre.

Egy évig a Római Katolikus Hittudományi Akadémia hallgatója volt. 1959-ben a Magyar Nemzet munkatársa lett, ahol közel három és fél évtizedig dolgozott. Közben a Pannónia Filmstúdió dramaturgjaként és a Szegedi Nemzeti Színház irodalmi vezetőjeként is működött. Többször rendezett a Madách Színházban is.

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja volt. 1992–1998 között a Magyar Írószövetség elnökségi tagjaként tevékenykedett. 1994 és 1996 között a Magyar Televízió művészeti vezetője volt és ugyanebben az évben a Magyar PEN Club alelnökévé, 2001-ben elnökévé választották. Tisztségét 2010-ig viselte, de megmaradt tiszteletbeli örökös elnöknek. 2000-ben a Bibó István Közéleti Társaság alelnöke is lett. 2002 és 2003 között a Medgyessy-kormányban a nemzeti kulturális örökség miniszteri posztját töltötte be.

Első verseskötete Füst és fény címmel jelent meg 1956-ban, a következő Délkör címmel 1963-ban. Első drámája, a Komámasszony, hol a stukker? nagy sikerrel szerepelt a hazai színházakban, az Amerikai Egyesült Államokban is bemutatták. Több műve önéletrajzi ihletésű, ilyen a Galopp a Vérmezőn című drámája is, amelyben kitelepítési élményeit dolgozza fel. Regényírói munkássága is jelentős, Adria szirénje című regényéért a 2000-es Év Könyve-díjat vehette át.

Görgey Gábor halálhírét Turczi István, a Parnasszus főszerkesztője közölte közösségi oldalán, ahol így fogalmaz:

„Egy nemzet köszöni neked, Artúr, hogy voltál nekünk, és annyit tettél a magyar kultúráért és irodalomért, amennyire csak a legnagyobbak képesek. Áldás és tisztelet kísérjen újabb hosszú utadon. Utolsó közös fotónk hálás mosolyával búcsúzom tőled én is.”