Az elmúlt hetek közéleti vitáinak egyik legfőbb témája, hogy kell-e a debreceni akkumulátorgyár vagy sem? A pro és kontra érvek sokaságában könnyű elveszni, ezért most járjuk körbe, hogy miért aggódnak leginkább a helyiek.

A víz a földi élet egyik legalapvetőbb eleme. Nem véletlen, hogy amikor a nagy űrteleszkópokkal élet után kutatnak a galaxisunkban, akkor a tudósok azokat a bolygókat keresik, amelyeken nagy valószínűséggel folyékony víz található. Nem véletlen, hogy amikor felmerül annak az esélye, hogy bármi veszélyeztetné hazánk egyébként bőséges vízkészletét, akkor az közfelháborodást vált ki.

Az a bizonyos vízkészlet ugyanis nincs megfelelően kihasználva, hiszen a folyószabályozás olyan áldatlan hatással volt rá, hogy azóta is 6–8 méterrel van lejjebb a talajvíz például a Duna–Tisza közén, de máshol sem jobb a helyzet. Tulajdonképpen az országon átfolyik a víz java, aztán jön az aszályos nyár, amikor csak nézünk, hova is lett a nagy vízhozam? Ezen pedig nem segít, ha az egyébként vízben nem túl gazdag Alföldünkre telepítenek egy akkumulátorgyárat. De vajon valósak az aggodalmak, vagy mindenki túlreagálja?

Tényleg szennyezi-e az vizeket?

Erre legalább egyszerű a válasz! Tekintettel arra, hogy a felhasznált víz csak hűtésre megy, így nem kerül bele szennyezőanyag, ezáltal nincs mi szennyezze a környezetet. Ráadásul az erre a célra használt víz úgynevezett „szürkevíz”, ami tisztított szennyvíz. Ez azt jelenti, hogy maga az akkumulátorgyár következménye hatalmas mennyiségű – ha nem is ivásra való –, de tiszta víz.

„Kiszárítja a környék vízlelőhelyeit!”

Ez már sokkal valósabb probléma, mint az előző. Azt ugyanis, hogy a vizet Debrecen városától vonja el a kínai akkumulátorgyár, valamint a kezdeti gyárellenes érvelést, miszerint az elejétől kezdve napi 40 ezer kömbétert fog felemészteni a CATL, könnyű cáfolni. Az igazság az, hogy az első ütem csak 3300 köbmétert szív fel, és a vízügy szerint az elkészülte után is „csak” 20 ezer köbmétert.

Hogy el tudjuk képzelni, kezdetben naponta nagyjából másfél versenymedencényi vízre lesz szüksége, míg a teljes üzemhez közel tízre! Egy hónap alatt tehát 300 medencényi víz nem kerül a mezőgazdaságba. Teljes kapacitással működve annyi vizet eszik majd meg a CATL gyára, hogy 45 nap alatt felszippantja azt a mennyiséget (900 ezer köbmétert), amit tavaly a Velencei-tóba kellett pumpálni a szárazság miatt. És emlékeinkben élénken él még a tavalyi aszály, ami miatt (is) a terményárak az egekbe szöktek, és sok gazda állt tehetetlenül az aratás után. A magyar vízgazdálkodás hiányosságának tehát nem fog jót tenni.