A lépésszámlálók és a mobiltelefonok egészség appjai általában alapjáraton úgy vannak beállítva, hogy a naponta elérendő cél tízezer lépés legyen. Pedig ennek a számnak nincs tudományos alapja, eredetileg csak egy japán marketingkampány jól hangzó szlogenje volt.

Sétálni egészséges, nem csak fizikálisan, hanem szellemi és lelki értelemben is. Míg mondjuk egy-másfél évszázaddal ezelőtt az egyszerű hétköznapok is sokkal több mozgással jártak és fárasztóbbak voltak az emberek számára, és sokszor magukban foglalták a tempós gyaloglást is a munkahelyre, boltba, iskolába, addig ez a kép a század közepe után megváltozni látszott. Ma már mindenhova eljuthatunk különösebb megerőltetés nélkül, akkor is, ha nincs saját autónk, így a séta a sportolás kategóriájába csúszott át magától értetődő tevékenység helyett.

Mivel ez az a mozgási forma, amely mindenki számára a legkönnyebben elérhető, ezért manapság az egészségügyi szervezetek és szakemberek a napi sétát ajánlják egészségmegőrzésre.

És ha számszerűsíteni kell a távot, a legtöbben azonnal rá tudják vágni, mi az ajánlott mennyiség: napi tízezer lépés.

Csakhogy ezt a számot nem annyira a szakemberek szájából halljuk, más mondja nekünk: a telefonunk, a lépésszámlálónk, vagy az okosóránk. De miért mondják pont ezt? És mi történik, ha csak nyolcezret lépünk egy nap?

Az egész a civilizációtól ellustult poszt-világháborús tokiói lakosokkal kezdődött. Hogy valóban olyan lusták voltak-e, azt nem tudhatjuk biztosan, mindenesetre Iwao Ohyának, a város legnagyobb klinikáját vezető orvosnak ez volt a véleménye róluk, és próbált megoldást találni az aktivitásuk növelésére. Japánban éppen ekkor tartották az 1964-es nyári olimpiai játékokat, így a japán társadalom hétköznapjai egyébként is a sport körül forogtak. Ohya megbeszéléseket folytatott Jiro Kato mérnökkel, és elmondta neki ötletét, miszerint a több gyaloglás jót tenne a lakosok egészségének. Kato 1942-ben alapította a Yamasa Kouku Keiki vállalatot Tokió Toshima kerületében. A cég eredetileg repülőgép alkatrészeket gyártott, de a hatvanas évekre már átálltak a speciális órák tervezésére.

A mérnök a megbeszélés után megtervezte a világ első lépésszámlálóját, a Manpo Metert, vagyis Manpokei-t, amelynek jelentése tízezer lépés mérőóra. Az eszközt ezzel a szlogennel is kezdték reklámozni: "Egészségmegőrzés napi tízezer lépéssel", arra biztatva a használókat, hogy tegyenek meg mindennap legalább ennyi lépést. Maga a mennyiség azonban nem tudományosan alátámasztott, alapos laboratóriumi vizsgálatok során patikamérlegen kimért szám volt, amelytől meggondolatlanág eltérni bármilyen irányba, egyszerűen ez a szám hangzott jól, mivel ez egy átlagember számára teljesíthető, nem túl megerőltető, de nem is túl rövid távot jelent. A tízezer lépés a lépéseink hosszától függően hét-nyolc kilométer körül van, és, ha átlag sétatempóval, négy km/óra feletti sebességgel tesszük meg, akkor nem is veszi el túl sok időnket.