1944. október 25-én a Fülöp-szigeteki Samartól keletre az Egyesült Államok flottájának egyik hadihajója, a USS Johnston (DD-557) és kísérői felé megindult a japán erők sokszoros túlerőben lévő köteléke, köztük a világ egyik leghatalmasabb hadihajójával, a Jamatóval. Az egyenlőtlen küzdelemben, ami a második világháború legnagyobb tengeri ütközeteként tartanak számon, a Johnston legénységének intenzív támadása ellenére a hajót hamar végzetes találatok érték és Ernest. E. Evans kapitány 9 óra 45 perckor parancsot adott rá, hogy mindenki hagyja el a fedélzetet.

Húsz perccel később a USS Johnstont elnyelték a habok, a 327 fős legénységéből pedig csak 141 maradt életben. A hajó, mint később kiderült, egészen mélyre süllyedt pusztulása után, meg sem állt 6468 méterig. A roncs azonosítását Victor Vescovo végezte el 2021 márciusában, és a pontos elemzések után kiderítették, hogy nem a korábban sejtett 6220 méteres mélységben fekszik, hanem 6468,6 méteren. A Johnston a legmélyebben fekvő hajóroncs, amit valaha felfedeztek, 62%-kal mélyebben fekszik, mint a Titanic, de így is jóval közelebb van a felszínhez, mint az a pont, amelyet a Trieste elért 1960. január 23-án Jacques Piccardal és Don Walsh-al a belsejében.