Ki gondolta volna, hogy a narcisztikus személyiségzavar arra is hatással van, miként étkezik az ember és a családja? A narcisztikus étkezés mégis létező jelenség, aminek következtében jó eséllyel az érintettek mindegyike sérül – kivéve a probléma okozóit.

A PsychCentral oldalán egy Tabitha nevű nő osztotta meg, milyenek voltak a közös étkezések narcisztikus anyjával. Sok apró bántó pillanat akadt, amelyek mindegyikét a hatalomvágy és anyja főszereplése jellemezte. Ami a többieké volt, azt megette, ami az övé volt, ahhoz senki nem nyúlhatott. Az ételből repetát kellett kérni, miközben megalázta a családtagokat, amiért sokat esznek. 

Így emlékszik vissza Tabitha a legkellemetlenebb pillanatokra:

Mindig hozzá kellett alkalmazkodni

Tabitha anyja nem szerette a halat, ezért nem volt hajlandó azt készíteni, pedig a családban mindenki szerette. A családi étlapon az édesanyja kedvencei domináltak, és ha valami nem tetszett neki, akkor azt egyáltalán nem ehette senki.

Elvárta a legnagyobb adagot, a legjobb falatokat

A nő legfurcsább felismerése talán az volt, hogy anyja azt várta, hogy mindig a legfinomabb és a legnagyobb adag ételt neki szolgálják fel. Akár ő készítette az ételt, akár nem, a nő követelte, hogy ő válasszon először.

Az étel mint a hatalom eszköze

Egyik reggel Tabitha apja meglepte a családot egy nagy palacsintareggelivel. Tabitha anyja undorral az arcán vetett egy pillantást az ételekre, és elkezdett tojást készíteni. Amikor rákérdeztek, azt mondta, nem szereti, ha megmondják neki, mit egyen.

Mindig szerepelni akart és különlegesnek tűnni

Amikor a nő családja valaki más házában vendégeskedett, az anyja mindig talált valami hibát a felszolgált ételben. Egyszer például közölte, nem szereti a sajtot, ezért semmit nem tud enni. Ezután elvárta, hogy valami mást készítsenek neki.

Az étel mint a kontroll eszköze

A családi étkezések alkalmával  a nő anyja kigúnyolta azt, aki szerinte sokat evett, vagy még egy adagot kért, ugyanakkor elvárta, hogy új adagot kérjenek, másképpen megsértődött azon, hogy „nem ízlett az étel”. Sokszor az ebédek alkalmával kiemelte, hogy kinek nem kéne többet enni, és közölte a családtagokkal, hogy hízékonyak,ezért jobban kéne vigyázniuk. 

Erről még akkor sem szokott le, amikor Tabitha már anorexiával küszködött.

Élelmiszer-arrogancia

Felnőttként a lány apja sokat főzött a családban. Egy alkalommal, miután elkészítette az ételt, és készen állt a tálalásra, az anyja elkezdett telefonálni, és feltartott mindenkit, amikor a család evett volna. Egyik este több mint egy órán át ültek az asztalnál, és a rájuk váró ételt bámulták, amíg a nő befejezte a beszélgetést.

Az étkezések inkább előadásokra hasonlítottak

Tabitha nem tudott visszaemlékezni olyan családi étkezésre, amelyet ne az anyja uralt volna, aki leginkább magáról és a munkájáról beszélt. Az apja egyáltalán nem beszélt, és ha beleszólt, az anyja halálos pillantást vetett rá, majd figyelmen kívül hagyta, amit mondott.