Az érettségije kacifántos históriájától az indulás buktatóin át a turnék, koncertek, a megasztáros zsűrizés következményéig sok minden szóba kerül. Egy kelet-európai zeneszerző élete bontakozik ki a gulyáskommunizmustól a vadkapitalista szabadság viharán át a jelenünkig. Zongorázni lehet az egészet!

Persze, hogy nekem is eszembe jutott a saját érettségim! Könnyen lehet, hogy ez a fiúknál olyan történeteket csalogat elő, mint a katonaság. Presser Gábor sztorija viszont egy erős mezőnyben is az élbolyban végződne. Mondjuk, már a dátum is előre jelezhetett valamit a rémálomból: 1966. május 13-án 13 órakor állt a bizottság elé. Az őrület onnan kezdődik, hogy tehetséges, sőt kiemelkedő zenegimisként matematikából és oroszból is jól kellene teljesítenie elvileg, csak hát ő nem egy reneszánsz ember. De hát nem is azért szeretjük, mert oroszul tud gyököt vonni! A nagy eseményre tehát a szinusztétellel és Nyekraszovtól A Volgán című versével készül.

Ugyanis elvileg minden precízen elő volt készítve. Az orosz tanár már két évvel az érettségi előtt kiosztotta mindenkinek, hogy ki mit húz majd azon a bizonyos napon, matekból pedig szintén kedveztek azoknak, akiknek jól festett a kondis indexe. Tehát a nem túl erős matekosoknak személyre szabott tétele volt, Picinek is megjelölték a kihúzandó cetlit: három alig látható,

L alakú pötty jelzi a cetli sarkán, hogy melyik az övé. Csakhogy porszem kerül a gépezetbe: az előtte lévő véletlenül (?), szórakozottságból (?) kihúzza a szinusztételt, az egyetlent, amit Pici tud. Ráadásul  a bebiflázandó, sok versszakos orosz költeményből csak az első szakaszt magolta be, mégis inkább csak az első sorokra emlékszik. Hogy lesz ebből érettségi?

Nos, Presser könyvének folytatásából mindez kiderül. Aki tehát úgy vélte, hogy az emlékiratok második felvonására már nem maradt a tarsolyban elég sztori vagy anekdota a régmúltból, akkor azt megnyugtatom: maradt, nem is egy. Hiszen olvashatunk arról az időszakról (1968), amikor még nem tartozott rendes tagként az Omegához, ezért enged Komár László hívásának és a Scampolóban kezd el játszani (lesz is ebből egy igen ellentmondásos, végül fenyegetésbe torkoló kapcsolat a magyar Elvisszel).