Ha valakire egyáltalán nem igaz a dobos szarkasztikus definíciója, miszerint a zenész legjobb barátja, az Solti János. Hogy a Generálon, az LGT-n, a Hobo Blues Banden túl megszámolni sem lehet, hány magyar és nemzetközi produkcióhoz adta tudását rocktól, poptól, funkon, dzsesszen át akár rock and rollig, az elég sokat elárul a személyiségéről. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz tanszakán Kovács Gyula tanítványaként végzett dobos minden jó zenei impulzust képes magába szívni, aztán pedig kivételesen karakteres ízt hozzátenni a végleges produkcióhoz.

Úgy tudom, hogy eredetileg nem is dobosnak készültél, hanem hegedülni tanultál.

Tudod, én mindig zenét tanultam. Zenei óvodába jártam, aztán zenei általánosba Kőbányán, ahol a kórus mellett hangszert is kellett választani.

Otthon volt valamilyen hangszer vagy zenélt valaki még a családban?

Nem, senki. A papám szeretett énekelni a fürdőszobában. A hegedülést aztán hanyagolni kezdtem, mert annál kevesebbet gyakoroltam, hogy jó hegedűs legyek. Viszont ment a szokásos bandázás az ismerős fiúk és lányok között és ekkor jött az ötlet, hogy alapítsunk zenekart. Zenélni még nem tudtunk, de focizni igen, ezért pénzben játszottunk, hogy összeszedjük a cucc árát.

Viszont a dobfelszerelés köztudomásúlag elég költségigényes.

Hát, a határ a csillagos ég. Én például egy bőröndön kezdtem el dobolni.

A szüleid mit szóltak ehhez?

Igazából semmit, a bőrönd később tönkrement, viszont amikor komolyabbra kezdett fordulni a dolog, vettek nekem egy dobcuccot.

Ezek a gyerekkori barátságok mennyire maradtak meg?

Szinte semennyire, a mi családunk nagyon sokat költözött Budapesten belül, ez pedig közrejátszott abban, miért nem tudtuk tartani a kapcsolatot. Póka Egonnal viszont egy általánosba jártunk, egy évfolyamba, énekkarban egymás mellett is énekeltünk.

A hatvanas években zenekart csinálni nemcsak a zenélésről szólt, hanem afféle öntevékeny szakkörként is szolgált.

Én teljesen kézügyetlen vagyok, egy szöget nem tudok egyenesen beverni, a forrasztópákával nem is próbálkoztam, mert az mindenkire nézve veszélyes lenne. De amikor évekkel később a Generálban voltam, még ott is mi raktuk össze az énekcuccunkat. Elmentünk külföldre alkatrészeket vásárolni, itthon meg összeszereltettük asztalosokkal. Egy teljes lengyel turnénk gázsija volt benne, ez nem kevés pénz.