„Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az »Én« nem oldódhat fel a »Mi« élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni” – Popper Péter

A nő tépelődik, mert a férfi vadászösztönét szítaná folyton, tudja csak így maradhat vágyott, és misztikus az ő szemében. De hogyan csinálja? Hogyan adjon is, meg nem is? Hogyan maradjon titokzatos, és nyílt egyszerre? Hogyan biztosítsa a férfit a szerelméről, hogyan nyújtson érzelmi komfortérzetet, miközben elegendő bizonytalanságot is hagy benne? Hogyan maradjon mindig érdekes, és a férfi harcoljon érte?