Tényleg érdekel? Elmondom.

A kérdés, amibe nap mint nap belebotlom, jön utánam, éget, kísért és válaszként udvariasan mindig ugyanazokat a kliséket kell ismételgetnem.

Szandikám, nincs semmi pasi? NINCS.

Hol is kezdjem… Ismerkedés. Utálok online ismerkedni, mégis fenn vagyok a Tinderen.

Mii? Te? Tinderen? Minek neked Tinder? Tök jó csaj vagy. Egyébként is ez egy hülyeség. Amúgy sem online kellene ismerkedned.

Hát köszönöm.

Kérdezem én, mégis hol?

Oké, mozduljunk ki. Elmegyünk iszogatni, kisebb vagy nagyobb társasággal. Jó a hangulat, telik az este.

A lányok elmennek mosdóba. Igen, már elmúlt az az időszak, hogy csak párban tudom felkeresni a mellékhelyiséget, így előfordul, hogy egyedül indulok el.

Felkelek és elindulok a mosdó felé, ügyelve rá, hogy a legkisebb feltűnést keltsem (ami 180 cm-el elég nehéz, tegyük hozzá) és még véletlenül se tűnjön vonulósnak a járásom.

Érzem, ahogy több szempár is rámszegeződik, összenéznek a hátam mögött.

Köszönöm, jól esik, bár azért várom, hogy odaérjek a mosdóba. Közben lejátszom a jelenetet a fejemben az egyik romantikus filmből, hogy megérkezik a nagy Ő, egymásba botlunk a bejáratban, vagy mikor visszafele sétálok, leszólít a pultnál.

Hát nem, nem történik meg, így visszasétálok a társaságomhoz.

Közben a felszolgáló srác szemezni kezd velem, rendkívül udvariasan kiszolgál, viccelődik, de nem, nem csúsztatja oda az elérhetőségét kiscetlin, mint a filmekben és ő sem hív meg semmire. Demég csak meg sem kérdezi, mikor járok arra legközelebb. Valószínűleg várja otthon a barátnője. A többi nézelődő közül sem jön oda senki, társasággal vagyok, mégis milyen ciki lenne odapofátlankodni, meg különben is, biztos van barátom.

Később úgy dönt a társaság, hogy egy szórakozóhelyen folytatjuk az estét. Már én is kicsit be vagyok csiccsentve, hát táncoljunk. Már ez is sokkal visszafogottabban megy, mint 10 évvel ezelőtt, jó is ez így.

És láss csodát, a táncparketten sem botlom a nagy Ő-be.