És hogyan lehetséges, hogy újra itt toporgunk advent küszöbén? Előre rettegünk a ránk váró hajtástól, a közelgő ünnepről pedig csupán a tennivalók jutnak az eszünkbe? Vagy képesek vagyunk lelassulni, elcsendesedni, a karácsonyi készülődésbe nem beleőrülni, ezzel együtt pedig a külsőségek helyett az igazán fontosra figyelni?

Vitális Judit

„Ha komolyan akarjuk, hogy adventünk legyen, érdemes rá valóban kinyitni a szívünket és a szemünket” – írja a névleg a gyermekeknek szóló rovatunk vezetője. Huszonhat napra huszonhat játékos feladatot állított össze. A kalendárium „lapozásába” persze nemcsak a család apróbb, hanem a nagyobb tagjai is bekapcsolódhatnak. Készen állunk a kihívásra?

Fordított irányú bekapcsolódási lehetőségről ír Szemerei János püspök az Égtájoló rovatban, a konfirmáció előtti úrvacsoráról elmélkedve. A szentség vételének eddig csak a gyülekezetek felnőtt tagjai számára nyitva álló lehetőségével nagycsütörtök óta egyházunk zsinatának döntése értelmében a kisebbek is élhetnek – felügyelet mellett –, így részesei lehetnek az egymással és a Krisztussal való mélyebb közösségnek.

A vér szerinti, a lelki vagy épp a szellemi közösség fontosságáról, egymás támogatásának nagyszerűségéről több cikkben is szó esik. A fóti Mandák-villában működő Evangélikus Kántorképző Intézet munkatársai, illetve az Ökumenikus Segélyszervezet kastélyosdombói szociális intézménye „sorsfordító házainak” lakói is sokat tudnak erről mesélni.