Kijelenthetjük: Kraft Tamás az egyik legnagyobb fazon a roadok között. Embert nem láttam még a pályán töltött ötven év után is úgy lelkesedni a feladatért, mint Tomót. Szívügye a megszólalás, minden este arra figyel, hogy minden klappoljon. És a mai napig imádja a zenét! Érdemes személyesen ismerni, szenzációs ember, valószínűtlen figura és óriási szíve van! Boros Lajos Stage Pass című kötete előszavában meg is említi, hogy szeretett volna a magyar valóságból egy olyan szeletet bemutatni, ami semmi másra nem hasonlít, ami annyira nem tipikus, hogy az már szinte gyanús. Pedig a könyvben nincsenek kitalált történetek.

Kraft egyénisége tényleg utánozhatatlan és ez egészen jól lejön a nyomtatott lapokról is. Boros megtartja a sajátos szófordulatait, mondatszerkesztését, logikáját és ettől lesz igazán parádés a végeredmény. Az általa használt szakzsargon az argóval keveredve olyan érthetetlennek tűnhet, hogy a kötet végén még szótárt is gyártott hozzá a szerző.

A Kraft Tamásról szóló Stage Pass tulajdonképpen A rock napszámosai „pilot epizódja” és annyira működött, hogy Ómolnár e miatt kapott kedvet, hogy megcsinálja a saját roadkönyvét.

Itt is – akárcsak A rock napszámosai esetében – illik kívülről tudni a fergeteges sztorikat annak, aki szereti a magyar rocktörténelmet. Hogyan verte le Kraft Galla Miklóst, mert az fitymáló megjegyzést tett a hangosításra, vagy, hogy milyen volt a Fonográf bemutatkozó koncertje, hogyan koszolta be magát minden nap az egyébként tüchtig Tomó, hogy a roadok befogadják maguk közé, milyen volt egy punkkoncert Finnországban, miért hülyeség nyugaton a zenekarvezetőnek elkérni a road útlevelét, hogy az ne disszidáljon, a Karthago kubai kalandjai és sorban a többi lökött történet.