Azok, akik a globális felmelegedés valóságába születtek, bátorsággal és ambícióval járnak elöl a globális felmelegedéssel való szembenézésben. A döntő fontosságú Cop26 konferencia előtt fiatal aktivistákkal beszélgetünk a világ minden tájáról.

Bátorsággal és ambícióval azok, akik a globális felmelegedés valóságába születtek, élen járnak a globális felmelegedéssel való szembenézésben. A döntő fontosságú Cop26 konferencia előtt fiatal aktivistákkal beszélgetünk világszerte. Bevezető: Olivia Laing író

Amikor 20 éves voltam, otthagytam az egyetemet, hogy egy út-menti tiltakozáson vegyek részt. Rettegtem az éghajlatváltozás közelgő apokalipszisétől, és utáltam azt a rövid távú, környezeti katasztrófákat okozó logikát, amely az útépítést helyezte előtérbe a fákkal szemben. Az adatok már 1997-ben is egyértelműek voltak: az emberi tevékenység felmelegíti a Földet, és ennek egyre pusztítóbb hatásai lesznek. Az idő szűkös volt, és a viselkedés megváltoztatására volt szükség.

Azóta csaknem negyed évszázad telt el, és nagyon keveset sikerült elérni, ami nagyrészt a nem megújuló erőforrásoktól való függőségünk fenntartásában érdekelt vállalati érdekeknek köszönhető. Sokkal többen értik és fogadják el az antropogén eredetű éghajlatváltozás valóságát, mégis úgy tűnik, hogy a kétségbeesés megbénított minket, a tehetetlenség bűvkörébe kerültünk, még akkor is, amikor a legszörnyűbb előrejelzések – árvizek, tüzek, járványok – bekövetkeznek.

Azt mondom, hogy mi, de a globális felmelegedés valóságába beleszületett generáció nem hajlandó elfogadni ezt a halálos status quót. Ezeknek a tizenéveseknek és a huszonévesek korának tanúságtételei megalázóak és gyakran izgalmasak. José Adolfo Quisocala a hulladék újrahasznosításán alapuló diákbank létrehozásával egymaga változtatott a gyermekszegénységen és a környezetszennyezésen perui városában. Bár projektjeik nagyon eltérőek, ezek a fiatal aktivisták meglepően hasonlóan látják, hogy mit kell megváltoztatni, az oktatástól kezdve az őslakosok hangjának előtérbe helyezésén át a természet értékének megismertetéséig.

Ahogy Hilda Flavia Nakabuye, egy ugandai aktivista mondja: “Mi a rémült emberek generációja vagyunk. De nagyon kitartóak vagyunk. És nagyon egységesek.” A COP26 küldötteinek ilyen látásmódra és ambícióra van szükségük. A tét nem is lehetne nagyobb. Bárcsak vezetőinknek is lenne annyi bátorságuk, mint ezeknek a gyerekeknek.

Olivia Laing