Az Európa-bajnoki kudarc (a nyolcaddöntőbeli kiesés) óta először adott nagyobb interjút Didier Deschamps, a világbajnok francia labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. A posztján időközben megerősített szakember a francia sportnapilapnak, a L'Équipe-nek nyilatkozva magára vállalta a teljes felelősséget a korai búcsúért, Olivier Giroud kivételével megértően beszélt futballistáiról, körülírta, miért váltott a sajtóban utólag kárhoztatott háromvédős rendszerre, és elmondta, miért nem fordult meg a fejében a lemondás gondolata.

„Az ember tudja, mire képes, és idővel látja, hogy abból mit valósított meg. Ha a kettő között jelentős a különbség, annak a megemésztése a legnehezebb feladat. Nekem mostanra sikerült – mondta egyebek mellett Didier Deschamps, gyorsan konkretizálva is, mire gondol elsősorban: – A nyolcvanadik percben három–egyre vezetni Svájc ellen, majd feldolgozni azt, ami utána következett. A csapatban koncentrálódó erő és a ránk mindig is jellemző összetartás ismeretében ennek nem szabadott volna megtörténnie. Három–hármas állásnál érthetően idegesebbek lettek a játékosok, de tudniuk kellett, hogy a hosszabbításban még kiharcolhatjuk a továbbjutást, sőt akár előbb is, lám, ott volt Coman kapufája. De persze ezt az érzést el kell engedni, jobb, ha a tényeknél maradunk, még akkor is, ha meggyőződésem szerint három–egynél sem a stadionban, sem máshol nem akadt ember, aki kételkedett volna a továbbjutásunkban.”

Apropó, Kingsley Coman! A pénteken megjelent interjúban szóba került a Svájc elleni nyolcaddöntő sokat emlegetett epizódja, a hosszabbítás szünete, amikor – a tévékamerák tanúsága szerint – Deschamps hiába győzködte a lábát láthatóan fájlaló Bayern-támadót, hogy engedje magát lecserélni, a játékos ellenállt. A kapitány szerint valójában szó sem volt ellenállásról; ő nagyon emberinek tartja, ha egy labdarúgó, aki sérülés miatt egyszer már lemaradt országa egy nagy diadaláról (vb-arany, 2018), az újabb lehetőség kapujában mindenáron futballozni szeretne.

„Valóban vitatkoztunk, mert abban a fizikai és lelkiállapotban is játszani szeretett volna, hitte, hogy tud is, én viszont másképp láttam, hiszen izomsérülésről volt szó. Néhány perc elteltével aztán ő is belátta, hogy nem fog menni. Megértettem őt, nem akarta megadni magát, semmi rossz szándék nem munkált benne.”

S ha már itt tartunk: Deschamps visszatért arra a konfliktusra is, amely Paul Pogba és közte alakult ki ugyanazon a mérkőzésen arról, hogy 3–1-es vezetésnél mi lett volna a helyes taktika – támadni a negyedik gólért vagy a védekezésre összpontosítani?

„Nem arról van szó, hogy egyetértünk-e vagy sem, ezt a nyári szünetben többször is átbeszéltem vele. Paul igazi versenyzőtípus, ez igaz. Támadjunk többet vagy kevesebbet, húzódjunk vissza vagy ne… azokban a pillanatokban sajnos nem voltunk képesek kimondani azt, hogy »elég volt, ez lesz, és kész«. A tanulság az, hogy jobb egy kicsivel kevesebbet villogni és egy kicsivel jobban összetartani.”

A korábbi világ- és Európa-bajnok elhárította azokat a kritikákat, melyek szerint a válogatott tagjai fizikailag nem voltak jól felkészítve az Eb-re. Szerinte a németek elleni első meccsen látszott, hogy az erőnlétük rendben van, „és ha újrakezdhetnénk (a felkészülést), mindent ugyanúgy csinálnék”.