Stohl Andrást legközelebb a várva várt West Side Story Szabadtérire komponált előadàsàban láthatjuk majd színpadra lépni. Ezzel kapcsolatban beszélgettünk vele többek között arról, milyen szálak fűzik a darabhoz, Alföldi Róberttel való munkakapcsolatáról, valamint arról, hogy vállalna-e a táncos/éneklős szerepet.

Mit jelent számodra a West Side Story?

Nekem ez egy nagyon régi kötődés: gyerekkoromban láttam először a filmet és hatalmas élmény volt számomra – imádtam a dalokat és természetesen az egyik bandafőnök szerettem volna lenni én is. Ezt követően a főiskolán találkoztam újra a darabbal egy zenés vizsga apropójából, ahol jeleneteket játszottunk el belőle, ekkor én játszottam a Cápát főnökét, Riffet. Ez az élmény egészen élénken él bennem, olyannyira, hogy még a koreográfiát is fel tudom idézni. Most pedig, ugorva jó pár évet az időben, egy érdekes helyzetben vagyok, hiszen úgy találkozom újra az előadással, hogy azt Alföldi Robi rendezi, csak éppen 54 évesen már nem bandavezér-szerep jutott számomra, hanem a rendőrfőnöké.

Ez egy kevésbé látványos feladat. Szívesen bevállaltál volna egy nagyobb szerepet tánccal, énekléssel, vagy nem bánod, hogy így alakult?

Ha egy öregek otthonában játszódna a darab, akkor mindenképpen benne lettem volna egy ilyenben.

Azért egy ilyen verziót megnéznék, egészen biztosan sikert aratna.

(nevet)

A darab nem csupán két fiatal tragikus szerelmét meséli el, de a kibékíthetetlen ellentétekről is szól. Mennyire lesz ez domináns Robi rendezésében?

Én azt érzem nála, hogy mindig hűségesen meséli el a történeteket – ez sem lesz átírva, nem lesz megerőszakolva a fő mondandója. Ugyanakkor nem lesz migránsozás, illetve ne számítson senki ilyesfajta aktuálpolitizálásra, hiszen az üzenet így is, úgy is átmegy. Ez egy Rómeó és Júlia-történet modern köntösben és ezt próbáljuk majd meg elmesélni. Nagyon érzelmes és rendkívül szép előadásra számíthat a nézőközönség.