Az LGT legendás tagjának önéletrajzi könyve decemberi megjelenése óta tarol a sikerlistákon. Most írja a második kötetet, amelyet ősszel talán már a kezünkben is tarthatunk. Presser Gábor zeneszerző-énekessel háziorvosa ajánlására a személyes találkozás helyett skype-on beszélgetett Koronczay Lilla.

KORONCZAY LILLA: Pici bácsi, szólíthatlak így?

PRESSER GÁBOR: Óh, ahogy tetszik! Hallgatok én már mindenre: Gábor, Gabó, Pici – bár ezt a fantáziadús becenevet soha nem szerettem, de amikor hozzáragasztották a bácsit, az már elviselhetőbb volt.

K. L.: Gratulálok a könyvedhez, alig tudtam letenni. Korábban is próbálkoztál már írással?

P. G.: Nem. Eddig csak dalszövegeket írtam, nem sokat, körülbelül százat. De most megszerettem a prózaírást.

K. L.: Mielőtt elkezdted, született egy albumotok Oláh Ibolyával, a Voltam Ibojka. Több dalszöveget is jegyzel rajta Parti Nagy Lajos, Závada Péter, Kántor Péter és Erdős Virág versei mellett. Erős mezőny.

P. G.: Féltem is nagyon. Nagyrészt én válogattam a szövegeket, de Ibolya is sokat nézegette a számára összekészített köteteket. Végül kiválasztott egy Kántor Péter és egy Závada Péter-verset is. Két éven át dolgoztunk, kicsit olyan volt, mintha én írnám Ibolya önéletrajzát. Próbáltam magamban hallani, hogyan is mondaná. Elképzeltem, mint mellőzött dizőzt, mint a Nap mozi ruhatárosát, egy szerelmes nőt, vagy valakit, aki jött a semmiből. Ilyen költőkkel persze nem volt nehéz.

K. L.: Az album megjelenése egybeesett a 70. születésnapoddal, meg azzal, hogy elkezdted a könyved. Van köztük valami összefüggés?

P. G.: Ez csak véletlen. Korábban több kiadó is megkeresett, hogy írjam meg az önéletrajzomat, és amikor kész lett ez a lemez, végre rászántam magam. Nagyon lassan, araszolva írtam, rengeteget rágtam közben a ceruzám végét. Egyik sztoriról eszembe jutott egy másik, arról meg egy harmadik, és ha valami közben magyarázatra szorult, azt azonnal beleírtam, aztán kijelöltem sárgával. Nem szeretem a lábjegyzeteket.