Az élet nem habostorta. Virág elvtárs mondta ezt Pelikán József gátőrnek és milyen igaza van. Talán Marcus Tullius Cicero, Blaise Pascal vagy Henry David Thoreau filozófiája sem ért fel eddig.

Bár az utóbbi gyönyörűséges mondatokkal ajándékozott meg bennünket, amelyet még a Holt költők társasága című filmben is idéztek, amely így szól: „Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet. Hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem…”

Neked írom most ezt Szász Marci. Mert még annyi minden van előtted, annyi szépség és kétség, annyi mámor és lehangolódás, annyi vágy és annyi csalódás, hogy érdemes újra és újra elolvasnod amit Thoreau írt annak idején. Meg aztán 33 éves korodra olyan sok mindent megtapasztalhattál már, ami keveseknek adatik meg. Talán csak egy csodagyereknek. Mert annak tituláltak, annak becéztek, így beszéltek rólad, és így mutogattak tévében, országnak-világnak. Mintha egyenesen a Marsról csöppentél volna ide közénk. Pedig csak gyerek voltál, okos, éles eszű, a korodhoz képest hihetetlenül intelligens gyerek.