Hogy telik eddig a fesztiválszezon?

Tom Grennan: Remekül, imádom a fesztiválokat. Süt a nap, szuperek az energiák, az emberek azért jönnek, hogy jól érezzék magukat, senki sem egy bajkeverő típus. Mindenki táncol, a barátaival mulat, és az esetek nagy részében irgalmatlanul berúg.

Néha a Szigeten úgy érzem, mintha a hollandok balhézni jönnének.

Tom Grennan: Tényleg? Jártam már korábban is a Szigeten 2018-ban, klassz nagyon, szeretek ide jönni.

Akkor már jól ismerheted Budapestet is.

Tom Grennan: Igen, ma például átfutottam Pestről Budára az egyik hídon. Nem is tudtam, hogy Buda és Pest külön települések voltak, most bejártam mindkét oldalt.

Mi volt a legemlékezetesebb város, ahol valaha felléptél?

Tom Grennan: Sokfelé jártam már, és mindenhol élvezem az ott töltött időt. Párizst nagyon szeretem, kicsit Budapestre is emlékeztet, főleg az épületek. De ha őszinte akarok lenni, minden nagy történelmű európai országért oda vagyok.

Két hónappal ezelőtt jelent meg az új nagylemezed. Melyik az a dal, ami leginkább összefoglalja azt, amit előadóként mutatni szeretnél magadból?

Tom Grennan: Valójában az összes, de a kedvencem róla a The Side of the Room. Nagyon őszinte, könnyű képeket vázolni hozzá, az igazságot mondja el.

Számítottál ekkora sikerre, amikor a lemezen dolgoztál? Az angol toplista élén indítani azért nem semmi teljesítmény.

Tom Grennan: Igen.

Ennyi? Igen?

Tom Grennan: Mindenemet beletettem ebbe az albumba, tudtam, hogy nagyon-nagyon jók a dalok, és reménykedtem benne, hogy az emberek szeretni fogják, csak abban nem voltam biztos, hogy mennyien. Remekül teljesít, még most is kiráz a hideg.

Van kedvenc helyed, ahol alkotni szeretsz?

Tom Grennan: Általában stúdióban dolgozom, és főleg esténként, sosem voltam reggeli ember, nem is értem, hogy páran hogy képesek felkelni korán és alkotni. Napközben élnem kell, történeteket kell hallanom, ráhangolódni a munkára, mielőtt rákapcsolom az agyam.

Turnézás közben van időd írni?

Tom Grennan: Nem igazán, sokat interjúzok, kapcsolatokat építek, aztán pedig fellépek. Szoktam jegyzetelgetni, de konkrét dalírásba sosem kezdek bele.

Mi az az egy dolog, amit minden koncertre magaddal viszel?

Tom Grennan: Az otthoni párnám.

Ezt a választ megjósoltam, de tényleg! És mi az, amit a legjobban és a legkevésbé élvezel a turnézásban?

Tom Grennan: Amit a legjobban szeretek benne, az az, hogy láthatom a világ különböző pontjait, és új embereket ismerhetek meg. Az evéssel viszont meggyűlik a bajom, nem mindig áll rendelkezésre olyan étel, amire a szervezetemnek szüksége lenne, és az sem a legjobb, hogy időponthoz van kötve a kajálás. Felborul a rutinom, és minden szemetet összeeszem.

Azért remélem, hogy az itteni cateringgel nem volt problémád!

Tom Grennan: Nem, itt szuper volt a kaja!

Ennek nagyon örülök. Gondolom a helyes táplálkozás a sport miatt fontos számodra, nemrégiben a Soccer AID-en is fociztál, brit hírességekkel egy csapatban. Nagy focis vagy?

Tom Grennan: Igen, imádok focizni, és szuper volt részt venni a Soccer AID-en. Gyerekkoromban focista voltam, klassz volt egy ilyen óriási jótékonysági eseményen játszani. Megtiszteltetés.

Két koncert között szoktál játszani?

Tom Grennan: Nyilván egy rendes meccset nem lehet összehozni, de mindig van nálam labda és szoktam rugdosni.

A legújabb merch kollekciódat apukád reklámozza. Ő a legnagyobb rajongód?

Tom Grennan: Igen, sőt, neki is van saját rajongótábora, az emberek imádják őt, esküszöm, híres.

Ezért vele fotóztatok?

Tom Grennan: Igen, imádja a felhajtást.

Most is veled van?

Tom Grennan: Nem, most dolgozik, de most együtt szerepelünk a Gogglebox reality show-ban. Ez egy angol formátum, családok leülnek a tv elé, és együtt kommentálják a műsorokat. Akárhányszor hazajutok, igyekszünk felvenni minél több epizódot.

Jó lenne, ha hamarosan visszatérnél hozzánk egy saját koncertre is. Üzennél valamit a magyar rajongóidnak?

Tom Grennan: Hamarosan jövök! Remélem, hogy készen álltok egy nagy bulira, hiszen még csak fesztiválokon léptem fel. Hallottam, hogy sok klassz koncerthelyszín van itt, várom, hogy felfedezzem őket, meglátjuk, mi lesz!

Fotók: Marike Steinhoff / Tom Grennan Facebook