Minek a hatására született az akkoris?

Csányi Rita: Vannak olyan élethelyzetek, amikor azt érezhetjük, hogy bármi is történik velünk, minden a mi hibánk. Egy ilyen felfűtött lelki állapotban született ennek a dalnak egy szelete, amit megosztottam Tiktokon. Nem voltak vele különösebb terveink, aztán mégis elkezdtünk rajta dolgozni a srácokkal (Sashegyi Soma - billyentűs-producer, és Kocsis Dániel - dobos) és kibontogattuk a témát.

A Tiktokos dalaitokat szokásotok egy hét alatt befejezni, egy dalszerző kihívás részeként. Az akkoris ilyen rövid idő alatt készült el?

Csányi Rita: Egy-két hónapot biztosan agyaltunk ezen a dalon, szerettünk volna egy kicsit megfontoltabban dolgozni. Egy hét alatt is meg tudtuk volna csinálni, de akkor nem kerültek volna bele ezek a tök extra elemek.

Hogyan ültettétek zenébe ezt a feldúlt hangulatot?

Csányi Rita: Próbáltunk egy kis felfűtöttséget és agessziót belecsempészni, így teljesen váratlanul belekerült egy dubstep drop, amit imádunk. A témától függetlenül elég pörgős lett, tőlünk szokatlanul egy drum&bass-es dob kíséri az egészet, ami olyan érzést kelt, mintha szaladnánk valami elől. Zeneileg a kórus elég feloldozó, próbáltuk átsegíteni a hallgatókat ezen az állapoton. Egy hatalmas dühöngés, ami remélhetőleg a végére ad egy kis elégedettség-érzést.

Ahogy néhány korábbi számotokban, ezúttal is három nyelv, a magyar, az angol és a spanyol keveredik a dalban.

Csányi Rita: Ez egy ösztönös írói fázis volt. Nagyon jó ezeknek a kevert nyelvű daloknak a fogadtatása, ad egy extra fűszert nekik. A magyar sorok miatt kialakul az érzelmi kapcsolódás, de ugyanakkor a verzéknek meg tök jól áll az angol, lehet rá rázni a fejünket.

Sokan szeretik képekben elképzelni a dalaikat. Az akkorist hallgatva milyen vizuálokat látsz a lelki szemeid előtt?

Csányi Rita: Random színeket és káoszt. Mintha lenne egy festő, aki agresszíven csak úgy hozzávágná a festéket a vászonhoz - hasonlóképpen, ahogy a dal is született.

Ha választhatnál egy kulcsgondolatot vagy sort a dalból, melyik lenne az?

Csányi Rita: A kedvencem a “Mindig én, mindig én vagyok a problémád”. Tök egyszerű sor, nem akar semmit mondani, mégis annyira gyakran éreztem ezt egy csomó emberi kapcsolatban. Életemben először sikerült őszintén leírnom ezt a sort. A másik, amit szeretek még benne, az az “Akkoris csak megyek, ha már nincsen kiért élnem” - ez a céljaim melletti kitartást szimbolizálja számomra. Valójában nincs szükség semmire és senkire, ha erősen hiszel önmagadban.

Ez egy visszatérő motívum a The Anahit-dalokban.

Csányi Rita: Igen, fel kell spannolnom magamat ahhoz, hogy valahogy kitartsak. Saját magam felé megerősítés, remélem, tud adni kifelé is. A zene egy oda-vissza dolog, nemcsak rólam szól, hanem a hallgatókról is.

És hol tart most ez a menetelés, ha visszatekintesz a karrieretek elmúlt éveire? Hány százalékban sikerült teljesítened ezt a kitűzött célt?

Csányi Rita: 100%! És ez tök fura, mert sosem vagyok elégedett magammal. Úgy élek, ahogy 5 évvel ezelőtt gondoltam, hogy élni fogok, néha emlékeztetnem is kell magamat erre. Nagyon fontos, hogy tudd, hogy mid van, különben beleragadsz a kontans boldogtalanságba. Sokan úgy gondolják itthon, hogyha nem töltesz meg egy Arénát, akkor nem is lehetsz sikeres zenész. Ennek a nyomásnak én is engedtem régebben, de ma már rájöttem, hogy óriási dolog az, hogy a zenémből élhetek. Azzal pedig, hogy van hova fejlődni, nincsen semmi gond. Ha 28 évesen mindent elértem volna, amit kitűztem magamnak, mihez kezdenék az életem hátralévő részében?

Az akkoris október 6-án az Akvárium Kishallban hangzik majd el először élőben, a különleges, multiszenzoros koncerteteken. Más lesz a koncerthangzás a stúdióverzióhoz képest?

Csányi Rita: Maga a koncert is méginkább elektronikus lesz az eddigiekhez képest, a bossbitch és az akkoris stílusában. Előveszünk korábbi dalokat is, amiket átformálunk ilyen irányokba. Egy új korszak nyílt meg a The Anahit életében, újrafogalmaztuk saját magunkat. Mióta hárman maradtunk, kevesebb az élő hangszer, így visszanyúlunk az elektronikus gyökereinkhez.

Fotók: Bikali Sándor