Harangoznak a kálvinista Róma nagy, sárga klasszicista templomában, egy ideig halljuk még az ötvenvalahány méter magasból érkező utolsó kongást. Kinek gyümölcslevet, kinek feketét hoz ki egy tálcán, s helyez az asztalra a templomkerti kávézó-könyvesbolt dolgozója. Mondandómat végtelenül türelmes arccal hallgatja végig Lukács László, a Tankcsapda frontembere, talán csak a baseballsapka árnyékából figyelő szeme mesél arról, hogy nem érti, hova került.

– Itt tanult a mögöttünk lévő Református Kollégiumban a sok okos ember. Egyikük Arany János, a balladaköltő. A városi legenda szerint az történt vala, hogy kezébe került egy a saját műve elemzését tartalmazó iromány, amelyet végigolvasott, majd megszólalt: gondolta a fene.
Lukács László nagy diplomáciai sejtéssel úgy dönt, inkább kortyol egyet a barackléből, mint hogy valamit kérdezne. Ezért folytatom.

– Azért gondoltam innen indítani, mert a napokban jár le a Nemzeti Kulturális Alap által támogatott pályázat, mely szerint a középiskolásoknak a Tankcsapda Egyedül a világ ellen című számát is szükséges elemezniük. Szóval lehet, hogy te is azt mondod majd, hogy gondolta a fene?

– Biztos, hogy velem akarsz beszélgetni? Ez ötlött fel bennem az előbb – mondja nevetve, és a nevetése is olyan, mint egy rekedt oroszláné. – Tudok róla. De mit mondhatnék? Mit szűr le abból egy mai középiskolás? Ha röviden akarnék válaszolni, semmit. Nem ezzel a problémával kelek-fekszek. Ám a viccet félretéve, fejtegettek már az Élet és Irodalomban, és volt néhány évvel ezelőtt egy budapesti gimnáziumban érettségi tételként Tankcsapda-elemzés is. Hogy érzem ettől magam? Ugyanúgy kelt fel a nap utána is…

– Azaz?

– Jaj… Mivel a Tankcsapda dalszövegeit én írom, egyfajta fűzfapoetizmus is erről beszélnem… Szerintem legfőbb ismérve egy jó dalszövegnek, hogy adott esetben sokféleképpen lehet értelmezni. Hogy egy gimnazistának az Egyedül a világ ellen dalszövege mit jelent, minden bizonnyal azt, ami az ő életét nézve érvényes. Ráadásul, ha ötvenvalahány évesen visszaemlékszünk, és én a minap, február 19-én lettem ötvenöt, tizenöt-tizenhat évesen is máshogy gondolkozik egy tinédzser, mint tizenhét-tizennyolc évesen. Akkor rohadt nagy különbség volt a között, hogy smároltál-e már a legjobb csajjal az osztályban, vagy még nem. Mert ha igen, akkor te voltál a király, előtte pedig csupán lúzernek bizonyultál. Mivel Arany Jánossal kezdted, gyorsan tisztázzuk is le, hogy ezek nem versek, hanem dalszövegek, amelyek a zene ritmusával együtt érvényesek.

Lukács László 1986-ban érettségizett, és attól fogva az akkori Vörös Hadsereg útján, az úttörőházzal szembeni Hungaroton-hanglemezboltban dolgozott 1989-ig. Fotó: Vajda József

– Mikor született ez a dal? Mert az van benne, hogy „Én ha újra megszületnék, biztos rock and roll sztár lennék.” Ez prófétizmus?

– Kétezerben… Most megfogtál… Kétezer­-tizen­négyben. Mi már akkor elismert zenekarként dübörögtünk, amikor ez a dal megszületett. Nem tizenhét évesen írtam, hiszen már bőven népszerű és sikeres zenekar voltunk. Persze saját élményeimből származó, és vicces, kikacsintós cinizmussal vegyülő szöveg. Mert itt sztárok nincsenek! Magyarország kicsi közösség ahhoz, hogy sztárkultusz létezzen. Talán a külföldön dolgozó, és ott karriert építő magyar focisták egynémelyike lehet sztárszempontból érdekes. Mondjuk Szoboszlai Do­mi­nikot el tudom képzelni, hogy olyan sztár lesz magyar viszonylatban, mint Ronaldo portugál viszonylatban. Nem is a játékukról beszélek, hanem a jelenségről. Szóval az „Én ha újra megszületnék, biztos rock and roll sztár lennék” egy fricska, hogy én végül most is az vagyok, de ha újra megszületnék, akkor tényleg rock and roll sztár lennék, nem csak egy olcsó vidéki srác, ahogy a dal további szövege mondja…

*
Lukács László életének legnagyobb kudarca az volt, amikor 12 éves korában a televízióból megtudta, hogy már nem lehet az első magyar űrhajós, mert Farkas Bertalan megelőzte. Ebbéli csalódását csak akkor heverte ki, amikor hetedik osztályosként először fogott gitárt a kezébe, s pengethette az első rock and roll sémákat. A Szoboszlai úti testnevelés tagozatos általános iskolába, majd a Csokonaiba járt, amely intézmény a ’80-as évek közepén középkategóriás gimnáziumnak számított a cívisvárosban. Két meghatározó dolgot említ, amelyeknek szerepe volt zenei stílusa kialakulásában. Az első a Motörhead 1984. szeptember 22-i debreceni koncertje.

– Nem voltam Motörhead-rajongó, de akkor, ha bármilyen zenei formáció fellépett Debrecenben, meghallgattuk a koncertet. Pláne a Motörheadet. Olyan súlyos, hangos, borzasztóan csörömpölős rock and rollnak tűnt, bár éreztem, mégis van benne valami. Chuck Berry, a Rolling Stones, s a Doors jelentette addig a rock and rollt. E koncert kapcsán nyílt ki a szemem: lám, van másféle játékmód is! Gimnazistaként párhuzamosan két zenekarban is játszottam: a Vörös Kakasban meg a PG Csoportban. Aztán Tóth Laboncz Attila „Labi” basszusgitárossal és Buzsik György dobossal létrehoztunk egy név nélküli hobbizenekart, és a tanítóképző főiskola pincéjében örömködtünk. Mivel akkor még mindenkinek volt anyazenekara, egyfajta oldalprojektül, zenei önkielégítésül játszottunk zajos punk and rockot.

Aztán a névválasztás rögös, göcsörtös útjáról vall.

– Elérkezett az első koncertek ideje, de kiderült, hogy név is kell a plakátokra. Lehettünk volna a Három Paraszt Debrecenből zenekar, de hosszúnak tűnt, így egy kocsmában nekiálltunk inni és ötletelni. És a jól csengő Rolling Stones és Guns N’ Roses név már foglalt volt! Labi tűnt pihent agyúnak, így a Küsmödi és Unokái, a Vágóhíd és a Boncasztal is szóba került. Tizenkét sör után azt is próbálgattuk, hogyan lehet ezeket skandálni, hiszen komoly rajongótáborra számítottunk. Aztán kikeveredett a tankcsapda szó. Tank-csap-da, Tank-csap-da! Na ezt jól lehet skandálni! Így lettünk Tankcsapda. Jó keményen hangzik, kicsit militáns is. Ne felejtsük, hogy ez még két héttel Szűrös Mátyás bejelentése előtt történt, hogy Magyarország nem népköztársaság, hanem köztársaság.

Tovább is van még, ITT tudod folytatni.

Készítette: Varga Attila/Szabad Föld

Fotó: Vajda József

Borítókép Fotó: Mohai Balázs,MTI