Balogh Zoltán számára a futball megmaradt örök szerelemnek, de az élet úgy hozta: a sportsikereket végül a tatamin találta meg, Békéscsabán majd Debrecenben is sikeres cselgáncsozó vált belőle. Az hamar fölmérte, hogy olimpiai bajnok nem lesz belőle, de a szakmai tapasztalatokat már egészen fiatalon át tudja adni a gyermekeknek. Ez is a magyarázata, hogy már huszonévesen edző lett. Minden ideálisnak tűnt, amikor egy edzőtáborozás során, a Kárpátokban kis híján végzetes autóbalesetet szenvedett. Innen mesélje tovább a szerző, aki magát „13 év óta Szentendrén élő debreceninek” aposztrofálja:

Balogh Zoltán novellái a klasszikus történetmesélés mintadarabjai.
Főhősei legtöbbször sportolók; jobb sorsra érdemes emberek, akik az élet
útvesztőiben nemigen vagy nehezen találják a helyüket. A szerző mély
jellemábrázolásának és történetmesélésének köszönhetően figurái
közöttünk járnak, „ismerőseink”, sorsuk hol megmosolyogtató, hol
megrendítő. A témaválasztás és a megvalósítás egybevág kiadónk azon
törekvéseivel, miszerint mindenkor fontosnak tartottuk és tartjuk az
egyetemes magyar sport sikereinek bemutatása mellett a sport mögött
álló emberi történetek fókuszba állítását is. A könyv a sport és az irodalom
találkozása is egyben.

 A könyv bemutatón jelen volt többek között az olimpiai bajnok judós, dr. Kovács Antal, az olimpiai bajnok ökölvívó Kovács István és Rácz Félix sportmenedzser is, nem véletlenül, a könyv a judós Atom Anti előszavával, a borítóján pedig Csisztu Zsuzsa, Kovács István és Rácz Félix ajánlásával jelent meg.

„Sport, irodalom, romantika és szenvedély – az első kötetes Balogh Zoltán novelláskötete izgalmas irodalmi újdonság – olvashatjuk a kötet fülszövegében. – Ritka műfaj ez, talán még nem is jelent meg Magyarországon kifejezetten ’sportos’ novelláskötet. Íme, a sport és az irodalom jól megfér együtt; a történeteken keresztül az öltözők, a versenyek hangulata mellett feltárul a sportemberek civil életének megannyi nehézsége és boldogsága is! A könyv lapjai felidézik Puskás Öcsi, Sepp Maier vagy a Vasas volt legendás labdarúgója, Várady Béla emlékét éppúgy, mint a salakmotoros katlan magával ragadó hangulatát; másutt átélhetjük a fogyasztás gyötrelmeit egy gőzkabinban; izgulhatunk, vajon lebuknak-e az edzőtáborból kiszökött ifjú sportolók, akik elkötöttek egy rendőrautót.

Balogh Zoltán fiatalemberként intenzíven sportolt, futballozott, majd igazolt
cselgáncsversenyző, később edző lett. 27 éves korában súlyos, csaknem végzetes
baleset érte, amelynek következtében kerekesszékbe kényszerült és ebben az
értelemben új életet kellett kezdenie. Mindennapjainak több mint húsz éve fontos

része az újságírás. Hírszerkesztőként kezdte a pályát, dolgozott küzdősport-
szakíróként, felelt ökölvívó klubok weboldalaiért, írta nemzetközi K-1- és TEK-gálák

sajtóanyagait.

2004-ben állt munkába a Presztízs-lapcsoportnál, mint a Pannon Presztízs sportért
és kultúráért felelős munkatársa, majd 2013-tól 2021-es megszűnésig alapító
főszerkesztőként jegyezte a Presztízs Sport nevű havi sportmagazint. Itt a hazai
sportújságírás számos jeles képviselőt kérte fel cikkírásra; a lap a színvonalas
portrék és sporttörténeti írások otthona lett. 2021-től a Nemzeti
Tehetséggondozónál dolgozik a sportújságíró-képzés sportszakmai ismeretekért
felelős oktatójaként.
Két évvel ezelőtt kezdte el írni az elsősorban a sporthoz köthető novelláit,
elbeszéléseit, amelyek mindeddig magazinokban, antológiákban jelentek meg, és
mostanra értek novelláskötetté. A kötet címadó írása, a Kapáslövés című novellája
éppen e napokban került fel a színes írások kategória hosszúlistájára az AIPS 2022-
es médiadíjának pályázatán; ebben a kategóriában az egyetlen magyar anyagként.
Balogh Zoltán a Magyar Sportújságíró szövetség tagja; 2018-ban Gyulai István-díjat
vehetett át.