Mozgalmas gyermekkorod volt, Budapest, Kistarcsa, aztán Baja. Hogy kerültél Bajára?

Bajára jártam gimnáziumba, az volt az olyan gimnázium a megyénkben, ami a legnehezebb, legszigorúbb volt, és a szüleim azt szerették volna, hogyha én olyanba megyek. Szerintem egyetértettem velük, nem is volt könnyű.

Miért pont Baja? Messze van Budapesttől, biztos itt is letten volna kemény helyek.

Én Hartán laktam. Harta körülbelül 70 kilométerre van Bajától. Hogyha elképzeled, Budapest és Baja között, 100 kilométerre Pestről, 70 Bajától és a Duna-parton van. Úgyhogy onnan mentem le, de nem a Dunán.

Milyen volt a gyerekkorod? Már a matematika érdekelt, az építészet érdekelt, vagy a szépségipar? Miről álmodozott Jákob Zoli?

Gyerekkoromban egyik se. A matek igen. Mikor egész kicsi voltam, és a nagypapámmal voltunk, akkor mondtam, hogy rendőr akarok lenni, de ő lebeszélt. Aztán minden akartam lenni, a matek miatt mentem a Műszaki Egyetemre, mert abból voltam a legjobb, ahhoz nem kellett olyan nagy szorgalom, aztán mérnök lettem. Nem volt elképzelésem, hogy mi lennék. De nagyon jó volt a Műszaki Egyetem, jót is tett nekem, kinyitotta a tudatomat, meg a logikus gondolkodást. Valójában én vagy közgazdának mennék, vagy jogásznak, vagy inkább mind a kettőnek, mert az lenne a hasznos a vállalkozásomban, de nagyjából autodidakta módon hozzátanultam ezeket, és vannak olyan, nekem dolgozó ügyvédek és nálam dolgozó közgazdák, akik nagyon ügyesek.

Hogyan kapcsolódott az életedbe az építészet?

A matek miatt a Műszaki Egyetemre jártam. Az építészet érdekelt legjobban, az volt a legmatekosabb, és statikus mérnök lettem végül, aki a szerkezeteket tervezi, ez egy nagyon számolós dolog, és ebben el is indultam a pályán. Én a legalján kezdtem. Először építésvezető helyettes, aztán építésvezető, aztán építésügyi szakértő lettem, aztán alvállalkozó lettem, és most egy pár éve lettem beruházó, ami a legeslegcsúcsa, kipróbáltam azt is, hogy milyen érzés, hogyha nem engem szívatnak, hanem én szívatnék másokat, de én nem tettem. 

Ha jól tudom, nem jómódban kezdted az életed.

Hát annak idején nem is volt jómód. Amikor én gyerek voltam, akkor még a szocializmus nevű rendszer volt, nem nélkülözött senki, de nem lehetett kitörni. Az én szüleim nagyon szorgalmasak voltak, nekünk volt az első saját autónk a faluban, mert akkor még csak tömegközlekedés volt, meg szolgálati autók, és az én szüleim állandóan dolgoztak, engem is dolgoztattak, de önként vállaltam. Paprikaföldeken, disznókkal foglalkoztunk, akkor nagyon sok pénzünk összejött, és akkor láttam meg először, hogy milyenek az emberek, amikor irigyek. Megvettük azt az autót, aminek nagyon örültünk, és mindenki kérdezte, hogy honnan van erre pénz, apukám pedig azt mondta, hogy tudjátok, még maradt is egy csomó.

Gondoltál ilyesmire, hogy de jó lenne gazdagnak lenni, vagy a szocializmusban nem gondol ilyesmire az ember?

Akkor gondoltam arra, amikor a nyugati magazinokat láttam, meg amikor a németek jöttek hozzánk, akkor hoztak dolgokat, meg nyugati autóval jöttek. Láttam egy Ferrari Testarossa-t, ami éppen futó modell volt. Olyan autó volt nekem akkoriban, mintha űrlény lenne, és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne megszerezni. Most vettem belőle egy makettet. Kitekintést kaptam a világba, így jutottam el a meggazdagodással kapcsolatos gondolataimhoz.

A szülők figyeltek fel rád, hogy jó vagy a matekban?

Nem. Hetedikben volt az iskolánkban egy matekverseny, amit megnyertem, és akkor fölfedezett az igazgató. Gimnáziumban is mindig megnyertem az otthoni fordulókat. Az egyetemen pedig Köztársasági ösztöndíjas lettem. Én a matekhoz hozzátettem azt, hogy jól tudok bánni az emberekkel. Valahogy mindig kiválasztottak valamilyen vezetői szerepre. Ha valaki emlékszik, a szocialista rendszerben volt őrsvezető, én minden évben őrsvezető voltam. A KISZ-ig nem jutottam szerencsére, vagy nem tudom, hogy szerencsére. Amikor katona voltam, akkor is rögtön kiválasztottak ezredírnoknak. Tehát mindig vezető voltam. A matek, meg a vezetés, meg a jó kombinációkészség, a beleérző képesség nekem megvannak.

Emlékszel az első millióra, ami nem a műkörömből, hanem az építészetből jött?

Az első négymillióra emlékszem. Amikor elvállaltam egy munkát négymillióért, és már elvégeztem, amikor kiderült, hogy a cég csődbe ment. Ez volt az első vállalkozásom, és úgy nézett ki, hogy nem kapom meg a pénzt, de azt mondták, hogy ha elvégzek még pár munkát, akkor lassan visszacsöpögtetik, mert már senki nem akart nekik dolgozni. Elvégeztem, és szerencsére visszajött. Ez volt az első négymillióm, amin haszon is volt.

Az első egymilliárdot megünnepelted, vagy afelett már átsiklik az ember?

Képzeld el, hogy az ember már nem számolja, amikor már milliárdok vannak. Onnan tudtam meg, hogy mennyi pénzem van, amikor néhány éve megjelentem az újságban, hogy a 147. leggazdagabb magyar vagyok, 3,3 milliárd forintos vagyonnal. Ekkor tudtam meg, hogy nekem 3,3 milliárdom van, de ez nem tudatosul az emberben. Megvettem egy Ferrarit, egy házat. Mindent csináltam, de nem számolgattam.

Azt tudod, hogy hány vállalkozásban van érdekeltséged?

Nekem 12 saját cégem van, amiben százszázalékos tulajdonos vagyok. Most írom a könyvem, és abban azt tanítom, hogy mindent egyedül kell csinálni, kivéve mondjuk a szexet, mert az nem biztos, hogy úgy a legjobb. Egyedül vagyok, és tizenkét cég.

Mi az első gondolatod, amikor felkelsz? A nap végére le tudnak ülepedni a gondolataid?

Igen, határozottan. Már nem végzem azokat a munkákat, amiket a kezdeteknél. Húsz éve én csináltam mindent a könyvelésen kívül. Oktattam is. Ma már azt csinálom, amit szeretek, az egyik a termékfejlesztés, a másik a marketing. Most is új márkákat fejlesztek, és ami már nem is köröm, azt is nagy örömmel csinálom. Általában egy héten háromszor bemegyek a munkahelyre, ott a kollégákkal konzultálok, a többi napon home office-ból dolgozok, de elég sok szabadidőm van, illetve minden hónapban elutazom tíz napra valahova, és feltöltődök, de ha akkorra esik valamilyen munka, akkor a tengerparton is megcsinálom.

Tulajdonképpen 12 éve vagy a műköröm és a pénz szinonimája. Hogyan jött az életedbe a műköröm?

Véletlenül. Amikor abbahagytam az építőipart, akkor a bátyámnál dolgoztam. Ekkor jött egy cseh ember, aki műkörömmel foglalkozott, és ő mondta, hogy hozzuk be Magyarországra. Én pedig behoztam, de aztán kiderült róla, hogy szélhámos figura, de én akkor már benne voltam nyakig. Kimentem Hollandiába, és onnan hoztam be az első amerikai gyártmányú műköröm alapanyagokat, és azzal kezdtem sikeres lenni.

Több országban is jelen vagy, Moszkvától Amerikáig. Mi a siker kulcsa?

Amikor én kezdtem, volt tizenkét nagyker, már tíz éve övék volt a piac. Mindenki le akart róla beszélni, mert mindenkinek megvolt a saját vevőköre, és elkényelmesedett kakasként ültek a kis szemétdombjukon. De jött egy ifjú titán, aki jobbat csinált. Jobb fejlesztéseket, oktatókat csábítottam magamhoz, versenyeket nyertünk. Ez nem tetszett nekik. Volt egy közös kiállítás, ahol mondták, hogy nem mehetek többet. Minden probléma egy lehetőség, úgyhogy csináltam saját kiállítást. Úgy éltem meg, mint egy küzdelmet. Pár év után az övék megszűnt, mert föladták.

Sokszor keresnek meg üzleti ötletekkel?

Persze, mindenki ötletel, de nem tudják az emberek, hogy mire egy ötletből vállalkozás lesz, az hatalmas nagy ugrás. Az ötlet nem elég semmire, nagyon kevés. Meg kell látni a piaci rést.

Volt bukott vállalkozásod?

Az egyetlen majdnem-bukásom az a négymillió volt, de az is visszajött. Tőzsdéztem évekig, amit megnyertem, azt mindig visszabuktam. Valamelyik újságíró megírta, hogy Jákob Zoli elvesztette a vagyona nagy részét. Mindenki kérdezte, hogy mi történt, de mondtam, hogy ez húsz éve volt, és egymillió forintról volt szó, tehát ez nagyon vicces történet.

Sokszor kérnek tőled pénzt? Írnak a közösségi médiában?

Persze. Nincs nyilvános elérhetőségem, de mindenhol megtalálnak. Volt, aki a házam előtt várt meg. Nem akarok tippeket adni, csak a kezembe nyomott egy prospektust, amibe fényképeket tett, hogy mire lenne neki szüksége. Aranyos volt. Az apukájának akart autót venni, hogy meglepje teljesítse az álmát. Nehéz eldönteni, hogy kinek segíts, nagyon sokan kérnek. Én a gyerekeket választottam, mert ők őszinte, irigységmentes valakik, akikben még ott él mindenféle szikra. Csináltam a Minden gyerek Ferrari-ját, de támogattam a Heim Pál Kórházat, autista gyerekeket. Debrecenbe vettem 10 biciklit, meg babzsákot, mindenféle játékokat. Novemberben leviszem, a Bárczi suliba.

Neked is vannak gyermekeid, de nem úgy élnek, mint a gazdag fiatalok. Tudatos nevelés volt, hogy nem úgy van, hogy sose fogy el a pénz?

A Rich kids egy showműsor. Az én gyerekeim nem úgy Rich kids-ek, mint azok a srácok. Ők játszanak egy szerepet. Az nem tetszik abban, ami körülöttük van, hogy ha apukától van a pénzük, akkor nem akarnak dolgozni, és azt hiszik, hogy élvezni fogják a pénzt, meg az azzal járó javakat, de nem, ők nem fogják élvezni, mert nem küzdöttek érte semmit, és ez természetes nekik. El fognak telítődni benne, kiégnek. Az én gyerekeim nem ilyenek szerencsére, ők szorgalmasak, a két kisebbik lányom egyáltalán nem is akar márkás ruhákat hordani, nem úgy, mint a Rich kids-ben. Ők nem akarnak ezzel kitűnni. Inkább jó tanulók akarnak lenni, vagy jó fejek, de semmiképp nem ezzel akarnak kitűnni.

Bár már voltál házas, most nagyon intim helyzetben láthatunk a képernyőn, hiszen udvarolni kell a hölgyeknek. Mennyire sztereotípia az, hogyha Jákob Zoltán, akkor pénz, és azért jelentkezzünk, mert milliárdos, aki mindent megvehet és bármit megtehet?

Ez a legnehezebb most nekem. Az, hogy olyan nőt találjak, aki nem veszi figyelembe a vagyonomat, azt ugye úgy tudnám megtenni, mint az Eddie Murphy, az Amerikába jöttem-ben, hogy eljátsszam, hogy McDonald's-ban dolgozom. Ezt én nem teszem, mert úgyis kiderül. A másik, hogy úgy gondolom, hogy én a pénzzel együtt létezem, egy csomagban vagyok. Sőt, egészségesnek tartom, hogy egy nő biztonságra vágyik, ahhoz pedig kell a pénz. Vannak különböző szintek. Ha egy egészséges nő, aki okos, talpraesett, szép, vagy nem annyira szép, tök mindegy... egy egzisztenciára vágyik, az rendben van, csak ne akarjon túl sokat. Ne állandóan a shoppingoláson járjon az esze, és ne mutogassa állandóan, hogy milyen jól él, mert az nem jó. Inkább az a jó, hogy ha kalandok vannak az életben, amikor elutazunk, és élményeket szerzünk. Nem az a lényeg, hogy milyen jachtban ülünk, hanem, hogy látunk dolgokat és örülünk mindennek. Ilyen nőre vágyom, aki meg tudja élni ezeket az élményeket.

Szoktál külföldön ismerkedni, ahol senki nem tudja, hogy milliárdos vagy?

Meg fogsz lepődni, például Hawaii-on voltam úgy, hogy észrevették, hogy jól öltözök, igényes vagyok magamra, és a lányok leszólítottak. Nem is biztos, hogy akarom azt, hogy úgy lássanak engem, hogy nem látják azt, hogy ki vagyok. Ezzel együtt vagyok én. Külföldön tényleg jobb annyival, hogy nem az van, hogy felcsillan a szemük, és látom a dollár jelet. Mondjuk nem tudok olyan jól angolul, például amikor egy amerikai viccelődik, akkor nem tudom, hogy mikor kell nevetni, ha szlenget használnak. Külföldön is jól érzem magam. A változatosság a lényege az egésznek.

Hogy néz ki a jelen? Körbeugrálnak a boltban?

Jól tudják tartani magukat az emberek, nem látszik rajtuk. Látom a szemükben a csillogást, de egy okos és jó eladó nem akar rámtukmálni semmit. Én szeretek vásárolni egyébként.

Meg fogod ünnepelni a születésnapodat?

Én már negyvenéves korom óta nem szeretem ünnepelni. A negyven volt a legrosszabb, meg kell, hogy mondjam. Az ember teste öregszik, és ez az, amit nem szeretek. Az életemet nagyon szeretem, sőt egyre jobban. Azt gondolom, hogy egyre boldogabb vagyok, és a lelkem rezdületlenül egy konstans korban van, viszont a testem öregszik, de nagyon figyelek a genetikára, meg a mesterséges intelligenciára, mert most majd jönnek a klónozható szervek. Fejet cserélek, meg ezt-azt. Illetve nagyon fejlődik az orvostudomány, úgyhogy remélem, hogy egyszer csak meg tudják állítani az öregedést, minél előbb annál jobb lenne. A születésnap mindig időmúlást jelent. Másrészt én nem szeretem, ha engem ünnepelnek.

Áruld el, hogy sosem fogy el a pénzed?

Sosem. De amikor 3 milliárdom volt, akkor is azt gondoltam, hogy ez már sosem fogy el. Sőt, hallottam, hogy aki azt mondta, hogy ha megnyeri a lottón a 100 milliót, akkor már egész életében nem dolgozik. Egy dologban nem értek egyet. Aki nem dolgozik, az belustul, betunyul, és már nem tudja úgy élvezni az élet örömeit. A munka nemesít.