A DEAC évadzárón első alkalommal kapott díjat az év sporteseménye, amely a Családi nap lett. Mint minden évben, idén is hatalmas érdeklődés kísérte ezt a rendezvényt, amelyen közel 20 sportágat próbálhattak ki az érdeklődők, ennek köszönhetően több gyerek döntött úgy, hogy a fekete-fehér klubnál szeretne sportolni. A szervezésben főszerepet vállalt Bács Bence, aki 2012 óta a Debreceni Egyetem, majd később a DEAC életének része. Pénzügyi és számvitel alapszakon, számvitel mesterszakon és sportközgazdász mesterszakon végzett, jelenleg pedig az utolsó évében tart a doktori képzésnek.
Az egyesületnél a DEAC Futball Kft. ügyvezetője, illetve a DEAC szolgáltató- és marketingrészlegének vezetője, akivel most nem csak a sikerrel zárt családi napról beszélgettünk.

– A DEAC családi napja a korábbi években is népszerű volt, ám most minden várakozást felülmúlt.

– Ez egy olyan esemény, amelyen az érdeklődők egyben láthatják a hatalmas egyesületi rendszert. Idén valóban nagyon jól sikerült. Húsz szakosztály települt ki, és közel kétezren látogattak el a rendezvényre. A közösségi futás inkább a DEAC-ban valamilyen aktív szerepet vállalóknak, például irodai dolgozóknak, edzőknek, játékosoknak, míg a rendezvény másik része a családoknak szólt, főleg a gyerekeknek, akik még nem döntötték el, melyik sportágba szeretnének belevágni. Az egyetemi szemlélethez tartozik, hogy lehet valaki élsportoló és emellett tanulhat is. Lehet ugyanakkor valaki nagyon jó tanuló, de ahhoz, hogy a szellemiségét, tudását maximálisan ki tudja használni, nagyon fontos a testmozgás, a sport és az egészséges életmód. Ezzel a rendezvénnyel ezt is szerettük volna hangsúlyozni.

– Köztudottan beleszülettél egy sportszerető családba. Ez a közeg téged is hamar megfogott?

– Bár több sportot – például kosárlabdát, atlétikát, labdarúgást – kipróbáltam, de nem voltam meccsrejárós típus. Mindig szurkolója voltam a DVSC-nek, de az igazi sportszerelem nálam később, az egyetemi éveim alatt alakult ki, amikor megismertem a DEAC-ot. Az itteni sportélet és infrastruktúra egyszerűen beszippantja az embert.

– Végül mikor csatlakoztál a DEAC-családhoz?

– 2012-ben jöttem az egyetemre pénzügy és számvitel alapszakra, majd négy évvel később kezdtem el dolgozni a klubnál, akkor még csak marketing vonalon.

– Azóta sok minden változott, ez a beszélgetés is a Dóczy utcai Sportcampus vadonatúj főépületének lelátóján zajlik.

– Nagyon jó körbetekinteni, hogy milyen gyönyörű infrastruktúra épült az elmúlt években, ami sokakat bevonz. Mindenki szeretne valahová tartozni és számomra az egyik legcsodálatosabb érzés, hogy a Debreceni Egyetemhez és a DEAC-családhoz tartozhatok. Olyanok vesznek körbe, akikben ugyanazok az értékek – a sport, a tanulás, a fejlődés – fontosak.

– Az interjú kedvéért az ambassador workshopról „lógtunk ki”. Mit lehet tudni erről a programról?

– Nagy előrelépés, hogy a DEAC nagykövetprogramja révén alakult egy ilyen csapat. Szeretnénk a szokásos kommunikációt kibővíteni, és ezáltal még több emberhez eljutni. Nagyon fontos, hogy kihasználjuk azokat a közösségi médiacsatornákat is, amik főleg a fiataloknál népszerűek. Az Instagramra, TikTokra nagyobb hangsúlyt fektetünk, és még további újabb online platformokon szeretnénk elérni a regionális lakosságot és a Debreceni Egyetem hallgatóit. A csapat nagyon nagy lelkesedéssel, beleéléssel, magáénak érezve az egész DEAC-családos és egyetemi szemléletet vág bele az új feladatba. Számunkra ez nemcsak munka, hanem szórakozás és élmény is, ezért szeretjük csinálni.

– A marketing mellett a felnőtt labdarúgócsapatot működtető DEAC Futball Kft. ügyvezetője is vagy. Amikor 2020-ban elvállaltad ezt a feladatot, nem volt könnyű dolgod, hiszen az együttes ekkor jutott fel az NB II-be, de az eredeti terv, a debreceni futballpiramis nem jöhetett létre a DVSC kiesése miatt, és ez átírt mindent.

– Amikor feljutott a másodosztályba a DEAC, a Magyar Labdarúgó Szövetség elvárásai miatt alakítani kellett egy gazdasági társaságot, amelynek élére engem kért fel Lóczi Lászlóné Kovács Marianna (a DEAC ügyvezetője – szerk.), hiszen ismerte a munkámat, képességeimet, hogy milyen tanulmányokat végeztem, illetve rendszeresen együtt dolgoztam különböző egyetemi projekteken a labdarúgó-szakosztály és egyben a Debreceni Egyetem sportirodájának vezetőjével, Pöszmet Tiborral. Úgy gondolta, azokhoz a feladatokhoz, amelyek ránk várnak az adminisztrációs és a gazdasági oldalon, nagymértékben hozzá tudok járulni. Nagyon izgalmas kihívás volt, sajnos a bennmaradás nem jött össze, ugyanakkor egy olyan hátteret sikerült megteremteni, ami alapját képezi a harmadosztályban azóta egy második és egy harmadik helyet megszerző csapatnak. 2020-ban még elég vegyes kerettel kezdtük a működést, de a tavalyi évben már 16 egyetemista volt a felnőttcsapatban, amire kifejezetten büszkék vagyunk.

– Nem elvárás a feljutás, de azért összejöhet?

– Ha a csapat az egyetemistákkal és a saját nevelésű játékosainkkal – akár egy-két új igazolással kiegészülve – megérett arra, hogy a feljutást magától kiharcolja, akkor nagyon szívesen vállaljuk a megmérettetést. Csak akkor mennénk egy osztállyal feljebb, ha ezt azok a játékosok érik el, akik a saját fejlődési potenciáljukból adódóan felküzdik magukat arra a szintre, ahová valók. Ehhez természetesen nagyon magas színvonalú szakmai munka is kell, amit igyekszünk minden rendszerünkben lévő eszközzel támogatni. Utánpótlás-nevelés szempontjából tehetségközpont is vagyunk, a DVSC Labdarúgó Akadémia után helyezkedünk el, így fontos, hogy olyan szakmai hátteret alakítsunk ki, amely átível egészen az ötéves korosztálytól a felnőttfutballig.

– A DEAC-os munkád mellett magyar és külföldi hallgatókat oktatsz az egyetemen. Hogy tudod a sokrétű feladatot összeegyeztetni?

– Nehezen, sokszor dolgozom éjszaka, de hál’ istennek a fix programjaim mellett a többi feladatomat rugalmasan tudom elvégezni. A munkám nagy részéhez egy laptopra és nagyon sok Excel-táblázatra van szükség. Az oktatás részét egyébként nagyon szeretem. Amikor látom a hallgatók szemében, hogy befogadják és nem utolsó sorban meg is értik a tananyagot, az nagyon felemelő érzés.

– A jövőt illetően mire vágysz leginkább?

– Arra, hogy egy olyan közösség legyünk, amelynek tagjai bizalommal fordulnak egymáshoz, szívesen látogatják a mérkőzéseinket és szurkolnak a csapatainknak, a szülők pedig a gyermekeikre büszkén adják rá a DEAC-mezt. Az én álmom nem feltétlenül arról szól, hogy melyik csapatunk melyik osztályban játszik, sokkal fontosabb számomra az összetartó egyetemi és sportközösség.

Nyitrai Daniella