Ötszáz családot lát el tiszta vízzel egy pofonegyszerű megoldás, aminek a működtetéséhez még csak energia sem kell.

A világ egyik legszárazabb helyén, a perui Atacama-sivatagban állították fel ezeket a ködfogókat helyi családok számára, hogy ivóvízhez juthassanak. Peruban a lakosság mintegy negyven százaléka nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvízhez; még a fővárosban, Limában is minden ötödik családot, azaz közel kétmillió embert érint a probléma.

A tartálykocsikkal szállított víz nem igazán jó megoldás: drága, nem is mindig biztonságos, és eléggé környezetszennyező is.

Ezért aztán a helyiek nyitottak voltak a holland nonprofit-szervezet, a Creating Water Foundation kezdeményezésére, és hamarosan

60 ködhálót állítottak fel, amelyek mintegy tízezer liter ivóvizet állítanak elő naponta.

Ez a mennyiség nagyjából 500 család számára elég, és segít a helyi élelmiszer-termesztésben is.

A háló a szinte állandó szélnek és ködnek köszönhetően működik ilyen jól: a hatékonysághoz a magas páratartalom mellett fontos a szél ereje és iránya, és persze a háló anyaga is.

A polipropilén hálók előbb apró cseppekbe gyűjtik a vizet, majd csöveken keresztül tartályokba vezetik azt.

Lényegében úgy működik az egész, mint egy hatalmas eresz: a vizet a hegytetőn kihelyezett hálók fogják be, majd a völgyben lévő tárolókba csorog.

Az őrület az egészben az egyszerűsége: semmilyen különösebb technológiát nem igényel, maga a folyamat pedig bármiféle energia használata nélkül működik.

Ugyanakkor ködfogó hálókat Európában is fejlesztenek, az ETH Zürich és a Max Planck Intézet kutatói például egy olyan változatot dolgoztak ki, ami hatékonyan fertőtleníti a kicsapódó vizet, vagyis maga a háló (illetve az elkészítéséhez használt anyagok) fertőtleníti, és teszi azt azonnali fogyasztásra alkalmassá.