EZÉRT KEZD EGYRE KORÁBBAN ÜNNEPELNI A MODERN KOR EMBERE.

Miközben még a levelek is alig kezdték felvenni a vörös, sárga, barna színeket, ahogy az egy átlagos októberhez illene, a közösségi médiában, és ezzel együtt megúszhatatlanul a gondolatainkban is megjelentek a #mindjártkarácsony hashtagek, sok lejátszón pörögnek a karácsonyi tracklistek, és akad, aki már az ajándéklistát írja vagy épp váltja valóra. Vajon mi az oka annak, hogy a modern ember évről évre előbb kezdi meg a karácsonyi időszakot? Hogyan és miért szivárgott át ez az ünnep az adventből a novemberbe és lassan már az októberi nyárba is? Geist Klára pszichológus segítségével töprengünk azon, milyen hiányt pótol ezzel a mai ember és hosszú távon jól járunk-e a két hónapos karácsonnyal. Széles-Horváth Anna írása. 

A karácsony egy vallási ünnepből lett a szeretet ünnepévé, amely mára kortól, nemtől, hittől függetlenül mindenkié, éppen ezért különösen fontos esemény világszerte, hiszen mindnyájunkat összekapcsol.

Miközben azonban az ünnepek jelentősége éppen abban rejlik, hogy egyszeriek (legalább egy évben), egyediek, tudjuk őket várni és vágyni, a karácsonyi időszak csak nyúlik, mint a rétestészta, és jelenleg a végét sokkal konkrétabb és könnyebb látnunk, mint a kezdetét.

Az ősszel kezdődő karácsonyvárásnak persze több oldala is van: ebből az egyik a fogyasztói társadalom hozománya, az október végétől kipakolt Mikulás-csokik, díszek és karácsonyi fények eredménye, amelyek nap mint nap szembejönnek velünk, ezért akaratlanul is belénk ültetik az érzést, hogy már az ünnepi időszakban járunk.

Gillian Fagan ír pszichoterapeuta a karácsony pszichológiájával foglalkozva felhívja a figyelmet arra, hogy a marketingszakembereknek azért könnyű behúzni a tömegeket az idő előtti karácsonyi forgatagba, mert egy egyszerű vásárláson túl a karácsonyi kívánságlistát teljesíteni még nagyobb dopaminlöket a szervezetnek.

Talán ebből a szempontból is igaz a mondás, hogy adni jobb, mint kapni. A szakember szerint ugyanis a pillanat, amikor elképzeljük mások reakcióját, igazán nagy örömérzetet szabadít fel a testben.

Az ördögi kör mégis az, hogy az emelkedett dopaminszint kellős közepén nem hozunk racionális döntéseket és sokkal inkább megyünk az aktuális impulzusok után. Így kerül aztán sok felesleges holmi a kosárba.

Készül a számvetés, de nem mindegy, hogyan

Jó esetben persze a karácsony elsősorban nem a tárgyakról vagy a vásárolt ajándékok értékéről szól, hanem magáról a bensőséges hangulatról, amelyet az ünnep megteremt. Az pedig, hogy sokan októbertől már ebbe kapaszkodnak, inkább az elmagányosodásról vagy az intimitás hiányáról árulkodik.

„A hagyományok biztonságot adnak, kiszakítanak a hétköznapokból, illetve, ha jól élünk a lehetőséggel, biztosítanak egyfajta kiszámíthatóságot az életnek. Amikor viszont hosszú időn át minden nap ünnep, könnyebben válnak rutinná, kiüresedett szokássá” – kezdi Geist Klára pszichológus.

A szakember úgy véli, a karácsony ünnepkörét elég megkezdeni az adventtel, amelynek lényege éppen a ráhangolódás, az öröm, a várakozás. Ez a fajta rituálészerű, lassú és fokozatos befelé fordulás természetes igénye az embernek a sötétebb, téli hónapokban. Önkéntelenül készül az éves mérleg belül, végiggondoljuk a közelmúltat: ha azonban alapvetően nincs meg önmagunkkal, a saját személyiségünkkel az intim viszony, akkor a befelé figyelés negatív érzéseket, ürességet szülhet, vagy felszínessé válhat.