A szókimondó coach-ot, Pilát Gábort arról kérdeztük, hogy mit gondol a házasság jelenlegi intézményéről, a pozitív gondolkodásról, és természetesen az intimitásról.

Ez a nyílt, őszinte előadásmód jó koncepció arra, hogy az emberekhez hatékonyabban jusson el a mondanivaló?

– Tulajdonképpen ez nem koncepció, hanem ilyen vagyok. A magánéletben is szeretem az őszinteséget, a szókimondást. Bár érdekes, azt figyeltem meg, hogy bizonyos szempontból van párhuzam a szókimondás és a spiritualitás között. Ha bármelyiket is “túltolom” az általánosan elfogadott határon, akkor sokan lemorzsolódnak az engem hallgató emberek közül. Nekem is meg kellett tanulnom, hogy úgy kell kommunikálni az emberekkel, hogy a mondanivaló a megértés talaján maradjon. Az előadásaimon, a személyes konzultációkon éppen úgy beszélek, mint a magánéletemben, talán ezért érezhetik közel magukhoz az emberek azt, amit mondok.

El lehet fogadtatni a világ dualitását az emberekkel? Hiszen a social media mindig csak a pozitívabb felét engedi láttatni a valóságnak.

– Évek óta mondjuk, hogy a social media világa egy filterezett valóság. Oda mindenki csak a legboldogabb pillanatait teszi ki, csak azt láttatja a világgal, ami természetesen torz képet fest az egyes emberekről, családokról. Nekem ez a “hurráoptimista” gondolkodás például nagyon a bögyömben van. Hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindannyian csak a szépet és jót lássuk meg a világban. Pedig látnunk kell a rosszat is.

Egy ismert buddhista gyakorlat, amikor a tanítványoknak megmutatják az élet rossz oldalát is. A legenda szerint Buddha odavezette a tanítványait egy oszladozó kutya teteméhez, hogy szembesüljenek a halál létével és gondolatával. A tanítványok mindenféle negatív benyomásokat mondtak el a tetemmel kapcsolatban, és Buddha csak azt tette hozzá, hogy “valóban így van, de vegyétek észre azt is, hogy milyen szép fehérek a fogai”. Igen, meg kell találni a jó dolgokat a rosszban, de nem elfelejtve, hogy vannak rossz dolgok is. Jó az, ha pozitívan gondolkodunk, arra összpontosítunk, amit szeretnénk, hiszen figyelmünknek teremtő ereje van, de ha elhazudjuk a élet negatív részét az önámítás, valójában egy nagyon veszélyes csapda, és ez a fél szemmel nézett világ maga a filterezett valóság.

Így van ez a párkapcsolatokban is?

– Pontosan. Van egy olyan afrikai ország, ahol csak 7 évre köttetik a házasság, aztán felbomlik. Természetesen két határozott igennel újabb 7 éves ciklust kezdhet a pár. Ha rajtam múlna ezt itthon is bevezetném, és nem azért jó ez, hogy Damoklész kardja ott lebegjen a fejek felett, és mindenki féljen attól, hogy 7 év múlva mindenki elveszíti a párját, hanem azért, hogy a házasságban élők ne felejtsék el, hogy a házasságot, mint bármely más kapcsolatot is folyamatosan teremteni kell. Napról napra. Amikor azonban akár csak az egyik fél is leveszi a teremtés szándékát a kapcsolatról, akkor az a kapcsolat így is úgy is megszűnik létezni.

Valójában egy házasságnak minden nap meg kellene halnia és a feleknek újra kellene teremteni.

Miben tud segíteni az önhöz fordulónak?

– Maximum abban, hogy néhány új nézőpontot adva megváltozzon a problémához való hozzáállása, hogy reálisan nyúljon a saját megoldásra váró feladatához. A döntést mindig az egyénnek kell meghoznia. Megint egy buddhista példa jut eszembe.

A Tanítvány megkérdezi a Mesterét:

“Mester, miért van rád szükségem?”

“Neked nincs rám szükséged.”

“De Mester, akkor miért tanítasz mégis?”

“Addig tanítalak, amíg meg nem érted, hogy nincs rám szükséged.”

A lelkiségen túl, a testiségről is sokat beszél. Még egy, talán pikáns kérdés. Milyen a tökéletes együttlét?

Hosszasan szokták jellemezni: felmérések szerint aktív és izgalmas, bővelkedik a póz- és tempóváltásokban, satöbbi, satöbbi, de én azt javaslom dobjuk a sarokba a felméréseket a klisékkel együtt. A jó szex ismérve az, hogy mindketten olyannyira élvezik az együttlétet, hogy minden elhomályosul és lényegtelenné válik körülöttük, teljesen átadják magukat egymásnak, és elvesznek az élményben. Amikor olyan élményben van részük, amiben megélik a katartikusan megsemmisítő, és egyben megvilágosodott állapotot. Azt, amit nem is lehet pontosan megfogalmazni, mert a szavak szintjén mindig sérül a tartalom. Amit nemhogy az utca emberének is nehéz lenne elmondani, hanem a partnerednek se, aki ugyanazt élte meg, amit te.

És akkor teljesen mindegy, hogy masnit vagy csomót kötöttünk a selyemsálra, vagy korábban ki és milyen sorrendben gyújtotta meg a színes gyertyákat. És az is biztos, hogy a pár mélyebben érzi egymást, ha a behatolás nemcsak a nő két lába között történik a férfi hímtagjával, hanem a szemeteken át, az érzéseken keresztül. Ott ugyanis nemcsak a testek, de a lelkek is egyesülnek.