Azt mondja, igazából nem tudják hányszor szerepelt a válogatottban. Van, aki százharmincat mond, akadnak ennél kevesebbre tippelők, ő úgy gondolja a 129 megfelelő. Csapó Erika ma sem tud kedvenc sportága nélkül élni.

Azért ez nem semmi! Több, mint százszor bekerülni a nemzeti elitbe, megsüvegelendő. A góljait számolta?

Soha. Azt tudom, hogy ezernél többször lőttem a hálóba. Sok?

Ahogy vesszük. Mai forintban nem, de sportteljesítménynek szenzációs. Mint ahogyan az egész pályafutása.

Örülök, ha így látja. Alig voltam tizenkilenc, amikor győri színekben egy ifjúsági tornán a debreceniek látókörébe kerültem.A hívó szóra persze, hogy igent mondtam, bár nem volt egyszerű az átigazolásom, a kisalföldiek is ragaszkodtak hozzám.

Minden bizonnyal jogosan, de jól döntött.

Olyan közegbe kerültem, ahol elindultam én is, a csapat is a siker útján. Magyar bajnoki cím veretlenül, hazai és nemzetközi kupagyőzelmek, érmek, világversenyek, remek társak és még extrább edzők, szakmai vezetők.

És most?

A DVSC Kézilabda Akadémia foglalkoztat. Járom az ország keleti régióit és keresem a leendő kiválóságokat. Figyelek, beszélgetek, egyeztetek egészen kicsi klubok, iskolák szakembereivel, pedagógusaival, és ha van tehetség, elhozom a Hajdúságba őket.

Például?

Panyi Annát már nem kell bemutatni, a felnőtt csapatban is debütált. De vannak még lányok, akik már kopogtatnak a Hódos hátsó bejáratánál.

Siker, vagy kudarc a mostani DVSC Schaeffler szereplése az Európa Ligában?

Nem az én tisztem mérleget vonni, megteszik majd a hozzáértők. Hat meccsből négyet nyert a csapat, a két idegenbeli vereség kalkulálható volt. A hogyan az más kérdés. Mindenképpen elemzendő. Stavangerben ledolgozunk egy nagy hátrányt, feljövünk 22:22-re, majd a vége egy öt gólos vereség lett. A dániai katasztrófáról ne is essék szó. Ez előttem még most is rejtély. Mindezek ellenére nyolc pont, az nyolc pont, mégis kudarc a vége. Változott a régi mondás, ami így szólt: lengyel-magyar két jó barát. Az új szerint: norvég-dán…

Lánya Lilly tagja a korosztályos válogatottnak. Jelenleg kölcsönben Siófokon keseríti a kapusok életét. Büszke rá?

Természetesen. Persze nem nagyon hagy beleszólást az életébe. Önálló, ami természetes. 184 centi magas, a falból kiemelkedik, kiváló beálló, a jövő embere. A múlt héten nála voltam, nagyokat sétáltunk a Balaton partján, megbeszéltük ami a lelkünket nyomja.

Mert nyomja?

Két csaj nem szokta kiadni egymást. Pláne, ha anya-lánya összefonódás is van. Talán elraktározta az általa hasznosnak ítélt mondandómat.

Beszélgetésünk után rohan az egyik televíziós csatorna stúdiójába, szakértőként várják.

Jól esik, hogy kíváncsiak a régiek véleményére. Nemcsak én vagyok mostanában képernyőn, de egykori válogatott csapattársaim is, Deli Rita, Hornyák Ági, Tóth Timi, meg még páran kifejthetik álláspontjukat.

Jól tudom, szeretné, ha könyv jelenne meg a hajdani Lokiról, a nagy honi és nemzetközi szereplésekről?

Így van. Egyre kevesebben vagyunk. Néhányan már csak fentről figyelik a többieket, nekik is, meg a kézilabdázás szerelmeseinek készülne a kiadvány. Szeretném, ha ebben az évben megjelenne, mondjuk a karácsonyi könyvpiac slágere lenne.

W.Gy.