Emlékkönyv készült Polcz Alaine születésének 100. évfordulójára, a beválogatott szövegrészletek pedig egyrészt kiadnak egy teljes életutat, másrészt kedvet is hoznak ahhoz, hogy az olvasó jobban elmerüljön Polcz Alaine életében. 

Sokan talán még mindig csak Mészöly Miklós feleségeként ismerik Polcz Alaine-t, aki azonban pszichológusként számtalan újítást vezetett be a különböző terápiás folyamatok terén, legyen szó felnőtt vagy gyermek betegekről.

Élete nagy részét a halál állandó jelenléte lengte körül: a háborúban elszenvedett számtalan nemi erőszak következtében egész életében súlyos betegségekkel harcolt. Gyermeke nem lehetett, életéért pedig nem egyszer küzdöttek az orvosok, voltak időszakok, amikor rendszeresen kórházi kezelésekre szorult. Ennek ellenére 84 rendkívül tartalmas évet élhetett meg nemcsak örömben, de sokszor súlyos boldogtalanságban, szegénységben, alázatban. Szakmai munkásságában azonban a nehézségek mellett szép számmal jutottak sikerre vitt kísérletek, próbálkozások is.

Ablonczy Anna és Polcz Alaine azután ismerkedtek meg, hogy Mészöly Miklós 2001-ben meghalt. Kezdetben Ablonczy csak az özvegy naplóbejegyzéseit gépelte be, később azonban részt vett a Mészöly írói hagyatékával kapcsolatos háttérmunkákban is, de egyfajta személyi asszisztensként is működött Polcz mellett, így évekig kapott közvetlen betekintést életébe, élete utolsó éveibe.

Ez a szoros napi kapcsolat és a szimpátia érezteti nyomát a Polcz Alaine születésének 100. évfordulójára összeállított Magam világa című kötet szerkezetén és mélységén, hiszen Ablonczy kellő érzékenységgel válogatta és rendezte kronologikus sorrendbe Polcz Alaine feljegyzéseit, férjével való levelezéseit, interjúit, és saját megjelent könyveiből való idézeteit.

Az alapos munkából az is kirajzolódik, hogy Ablonczy mennyire vágyik maga is arra, hogy jobban megismerje Polcz Alaine személyét, életútját, sorsát. Az előszóban írja is, mennyire sajnálja, hogy csak életének néhány utolsó évében ismerhette személyesen. A teljes ismeretség hiánya és a kíváncsiság viszont a kötet nagy erénye, mert épp ez az, amitől az olvasónak nem az az érzése, hogy egy tipikus, kötelező jelleggel összeállítandó évfordulós könyvet tart a kezében.

A Magam világába beválogatott szövegrészletek egyrészt kiadnak egy teljes életutat, másrészt kedvet is hoznak ahhoz, hogy az olvasó jobban elmerüljön Polcz Alaine életében.

A kis mozaikokból kirajzolódik, hogy miként lengi körül már fiatal korában Polcz Alaine-t a halál, ami szakmai életének is meghatározó része lesz. Polcz családjában rengeteg tragikus haláleset történt, így neki a családi történetekből is zömmel a halál jutott. Még a háború előtt egy borzasztó és egyben misztikus jelenettel találkozik a fiatal Polcz: egy bokor aljában észrevesz egy széttárt szárnyú döglött fekete madarat, ami egy vízzel félig töltött csöbörben lebeg, mellette pedig egy kígyó lapul, amivel farkasszemet néz.

Polcz naiv és ártatlan volt a második világháború kitörésekor. Amikor először hallja, hogy azt mondják, „átmentek rajta az oroszok”, nem érti, miről van szó. „Biciklivel?” – kérdezi. Nem sokkal később azonban a saját bőrén tapasztalja meg a hallottakat. A háborúban megéltekből 1991-ben Asszony a fronton címmel jelentetett meg könyvet.

Azonban mindaz a borzalom, amit át kellett, hogy éljen, felkészítette arra, hogy a halállal kapcsolatban másokon segítsen.

„Ott voltak a gyermekhaldoklók – ellátatlanul. Nekem ez nem volt idegen terület, megtanultam már akkor, hogy mi a halál. Így voltam képes mester, irodalom, minden nélkül kezdeni”

– írja, amikor a SOTE II. számú Gyermekklinikájára került pszichológusként.