Bár elméletben a legtöbb ember egy harmonikus, mégis intenzív párkapcsolatra vágyik (vagy legalább arra, hogy ágyba bújhasson valakivel), úgy tűnik, mintha a gyakorlatban ez már sokkal kevésbé érdekelné őket.

Nagyon nehéz manapság személyesen ismerkedni, hiszen a  munkánkkal kapcsolatban nem ismerünk meg valakit (és nem tiltja a céges policy), vagy a baráti társaságba nem csöppennek új emberek, akkor azon kívül elég kevés erre alkalmas közösség van.

Direktben persze oda lehet menni valakihez egy edzőteremben vagy egy szórakozóhelyen. Vagy ha sikerül találnod pont egy olyan hobbit, ahol eltérő neműek együtt szórakoznak: például egy jógaórán egymásba gabalyodtok. Egyébként viszont meg vagy lőve. Pont ezért sokkal jobban áttevődött az ismerkedés az online térbe.

Persze ez nem annyira újdonság, hiszen társkereső oldalak azért léteznek már egy ideje, de már ezeket is lebutították. Elég pár kép, ami alapján eldöntöd, hogy tetszik-e az illető, jobbra vagy balra húzod. Még a bemutatkozó szöveget is skippelik a legtöbben “ha tudni akar valamit, akkor majd kérdez” alapon.

Az összes “felesleges” részt lehántották a párkereső alkalmazásokról, és csak a “lényeg” maradt. Ha tetszik a kép alapján, és te is neki, akkor párba álltok, és mehet az ismerkedés. Vagy legalábbis mehetne, de nem nagyon akar menni. Aki csak kalandot keres, az eleve nem akarja túlságosan megerőltetni magát, minél előbb a lényegre tér. És ha nem jár sikerrel, akkor megy is tovább. Nincs idő olyan hülyeségekre, mint megismerni a másik személyét. Az csak felesleges időhúzás.