A Citroën 2CV a modern sztenderdek szerint szánni való kotla, még a kortárs kritikusok is fitymálták, idővel valahogy mégis befurakodott az autós panteonba. Ennyit a kritikusokról, azóta nagyjából mindenki imádja: a 007-es mondjuk csak szükségből ült bele, mivel az Esprit Turbója lopásgátló célból proaktívan önmegsemmisült, de a Bond-autó titulus így is pipa; a Top Gear egyetlen nem pojáca tagja, Chris Harris is tulajdonol egyet, tehát a szakmai rajongás szintén megvan. A világ túlfelén is van azonban egy komolyan veendő figura, Hayao Miyazaki, az animeisten is a 2CV-re esküdött fel, tehát a kreatívok részéről is megvan az elismerés. Az ő szemszögéről szól a cikk.

Miyazaki sikeréhez a képi világ mellett a világkép járult hozzá leginkább, ezt leegyszerűsítve az idealista, pacifista, hagyománytisztelő és környezetvédő jelzőkkel lehet körülírni. Bírálójából nincs sok, de néhányuk szerint Miyazaki alkotásai nem egyszerűen konzervatívak, hanem rendesen atavisztikusak (az a hiedelem, hogy a modern ember visszatér a korábbi korok gondolkodásmódjához és cselekvési mintáihoz). E szempontból talán a Vadon hercegnője a legvitatottabb darab, a rossz egyik forrásaként jelöli meg a féktelen innováció tüzelte emberi kapzsiságot (nyersanyagokért kiirtott erdők, elpusztított élővilág), de közben az előnyeit sem tagadja el (munkához és megbecsüléshez jut a nép); a Pom Pokóban szintén a helyi állatvilág - átvitt értelemben a hagyományok - sínylik meg a modernitást. Plusz adalék a rendező újdonságok iránti averziójához: amikor néhány Ghibli-dolgozó a mesterséges intelligencia hasznosíthatóságát demonstrálta neki, Miyazaki leplezetlen undorral söpörte le az ötletet: ennek semmi keresnivalója nálunk.