No de miért tartunk egy bohókás, viccelődő figurától?

Kezdjük először is a gyerekeknél. Ők az igazi célcsoportjai a bohócoknak, akik azért tesznek magukra piros orrot, vastag, mosolygós sminket és vesznek fel nevetségesen nagy cipőt meg parókát, hogy nevetést csaljanak ki a kicsikből. Ám ehelyett gyakran épp a mécses törik el… A jelenség annyira gyakori, hogy 2008-ban a Sheffieldi Egyetem kutatói felmérést is végeztek a témában. Összesen 250, 4–16 éves korú gyermeket kérdeztek meg, mit gondolnak a hamis mosolyról. A válaszadók zöme félelemről és zavarról számolt be, csak kis hányaduk tudott szívből nevetni a mókamesteren.

Nem is csoda, ha végiggondoljuk, hogy is néz ki egy bohóc. A szája a normálistól eltérően vörös, hatalmas műmosolyt rajzolnak köré. Az arca hullafehér, szemei kidüllednek, és szemöldökvonalát annyira megemelik a festékek, hogy már torz benyomást kelt. Ehhez vegyük hozzá az őrült hajat, a nagy műpocakot meg a hatalmas lábakat, és máris nem a vidámság az első, ami eszünkbe jut. Egy 2016-ban publikált tanulmány szerzője, Frank T. McAndrew szerint tovább növeli a gyerekek ellenséges érzéseit a bohóc kiszámíthatatlan viselkedése és a furcsa, grimaszokkal tarkított szemkontaktus, amivel megpróbálják megteremteni a kapcsolatot.